A tűzvédelem fejlődése az őskortól napjainkig

Magyarországon már a XIX. Sz. elején több magángyűjteményben bemutattak korabeli tűzoltási eszközöket nagy tűzesetek utáni égésmaradványokat. Az első Tűzoltó Múzeumot az 1900-as évek végén a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Testület hozta létre.

Hasonló házi múzeumok születtek több vidéki tűzoltóságon és tűzoltószer gyárban. Ezek a gyűjtemények a háborús pusztítás és az azt követő évek túlbuzgó fémgyűjtésének estek áldozatul.

A műszaki emlékek védelméről intézkedő 1954. évi IV. törvény alapján megindult gyűjtés és rendszerezés teremtette elő az 1955-ben országos gyűjtőkörrel megalapított Tűzoltó Múzeum anyagát.

1957-ben megnyílt - azóta többször felújított - állandó kiállítása a tűzvédelem fejlődését mutatja be az őskortól napjainkig, megismertet a tűz elleni évezredes harccal, a tűzrendészet és tűzoltó eszközök fejlődésével, a korabeli tűzoltók életével, munkájával kulturális hagyományaival.

A földszinti folyosón régi tűzoltószerek – gólyanyakú fecskendők, gőzfecskendő, lóvontatású benzin motoros fecskendő, targoncafecskendő és a turboreaktív oltógép – fogadja a látogatót.

Az emeletre vezető lépcsőház falán korabeli leírások, metszetek és fényképek mutatják be az emlékezetes magyarországi tűzeseteket. Az emeleti kiállítótermekben időrendben láthatok a különböző történelmi korok tűzoltási eszközei, emléktárgyai, dokumentumai.

Első terem:
 

Katasztrófavédelem

Az első terem tablói az ősember kiszolgáltatottságát, az ősnépek babonás tűztiszteletét, a tűzistenek kultuszát, a tűzoltással kapcsolatos első törvényt és dombormű ábrázolást ismertetik. Az ókor legszervezettebb tűzvédelme a Római Birodalomban valósult meg, katonai és önkéntestűzoltó osztagok felállításával építési szabályok bevezetésével, víztárolók, vízvezetékek, tűzfigyelő tornyok építésével.

Hazánkban az egykori Pannónia provincia területéről számos tűzoltó vonatkozású emlék kőfelirat került elő, közülük a leghíresebb az 1930-ban feltárt aqvincumi polgárvárosi tűzoltó laktanyánál előkerült víziorgona maradvány.

A hangszert - amelynek a működő képes rekonstrukciója került kiállításra - a ráerősített bronz táblácska szövege szerint a parancsnok ajándékozta a tűzoltó testületnek i. sz. 228-ban.

Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje aki római katonaként keresztény hitéért halt mártírhalált. Kultusza a középkorban terjedt el.

Festett, barokk oltárszobrát 1733-ban Balthazar Jais osztrák "képfaragó" készítette

Második terem:

Katasztrófavédelem

A második terem a középkor tűzvédelmét, a városi polgárság, a céhek, a diákság tűzoltási szerveződését, a tűzi fecskendő feltalálását és fejlődését az első tűzszabályrendeletet mutatja be. Magyarországon már Szent István király törvénybe iktatta a tűzvészek vigyázását.

A középkori városokban tűzfigyelő tornyokat építettek és a bakterek „tűzilármával” riasztottak veszély esetén. A XIV.-XV. Században találták fel a kézi vízipuskát, amelynek használatát, a vízi puskás céhlegényt örökíti meg Szilágyi Margit szobra.

Az 1600-as években elején jelent meg a gólyanyakú fecskendő, az első hatékony tűzoltóeszköz. A korszerű tűzoltási módok alapja 1672-ben Jan Van der Heyden holland festőművész és tűzoltóparancsnok által feltalált nyomótömlő alkalmazásával jött létre.

A nagyobb iskolavárosokban - Debrecen, Sárospatak, Kecskemét, Nagyenyed, Eperjes, Nagyszombati stb. - diáktűzoltóságok jöttek létre. A legismertebb debreceni testület az 1600-as évek elejétől 1880-ig működött.

Harmadik terem:

Katasztrófavédelem

A harmadik teremben kapott helyet a magyar szervezett tűzoltóságok megalakulásának története. 1835-ben elsőként az Első Aradi Önkéntes Polgári Tűzoltókar, 1866-ban a Soproni Torna és Tűzoltó Egyesület,1870-ben a Pesti Önkéntes és a hivatásos tűzoltóság szerveződött meg.

A Fővárosi Tűzoltóság és a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett gróf Széchenyi Ödön ( Széchenyi István kisebbik fia) akit a későbbi Törökországi tevékenységéért a török tűzoltóság is megalapítójának tekinti.A gyáripar fejlődésével szükségessé vált nagyobb üzemeknél gyári tűzoltóságok felállítása. Elsőként 1855-ben a Duna Gőzhajózási Társaság Óbudai Hajógyára, majd 1860-ban a Budai Ganz -gyár alakított tűzoltóságot.

A tűzoltó alakulatok szaktudásukat a tűzoltóversenyeken bizonyították. Az első országos versenyt 1893-ban Szeged önkéntesei nyerték. 1906-ban a milánói nemzetközi versenyen aranyérmes lett a nyíregyházi önkéntesek csapata. A sikeres szereplések díjai, emlék tárgyai a tárolókban láthatók. A magyar tűzoltóság fontos szerepet vállalt a nemzetközi kapcsolatok építésében.

1858 óta létező hazai tűzkárbiztosítás lassan terjedt és csak szűk rétegeket érintett, Feszty Árpád „Kárvallottak” című nagy méretű olajfestménye egy falu leégésének tragédiáját örökíti meg.

Negyedik terem:

Katasztrófavédelem

A negyedik terem a századforduló tűzoltás technikai eszközeit sorakoztatja fel. 1824-ben Szabó Pál és fiai szereztek szabadalmi védelmet gőzzel működtetett tűzoltófecskendőre. A fővárosi tűzoltók 1872-ben Angliából hozatott gőzfecskendőjének színes metszete és egy századfordulós hazai gyártású gép szemlélteti az első, nem kézzel hajtott fecskendőtípust. Ekkor még a városi tűzoltók leggyakoribb szere a kézi működtetésű előkocsis mozdonyfecskendő volt, amelyen vonulását Szilágyi Margit „Riadó” című szoborkompozíciója örökítette meg.

A sűrített levegős légzésvédő készüléket Kőszegi Mártony Károly hadmérnök találta fel 1830-ban. Szobra és készülékének modellje állít emléket a technikatörténet e nagy feltalálójának. A légzésvédelem másik módja a friss levegő biztosítása, amelynél egy külső fújtató által levegővel táplált ú.n. füstsisakot használt a tűzoltó.

Országunkat sem kerülték el a nagy tűzkatasztrófák. 1903-ban a Budapesti Párizsi Nagy áruház leégésekor 13 ember meghalt. Bár korábban a Bécsi Ring színház tűzének több száz áldozata volt, még is a közvéleményt megdöbbentette a rendkívüli tűzeset. Néhány év múlva, 1910. március 27-én történt mindmáig a legtöbb áldozatot követelő hazai tűz. Szatmárököritón a bálteremnek használt dohánypajta kigyulladt és a bent mulatozók közül 337-en életüket vesztették.

Ötödik terem:

Katasztrófavédelem

Az V. terem a motorizáció időszakát mutatja be. A kézi működtetésű fecskendőket felváltotta a gőzgép, majd a benzinmotoros szivattyúmeghajtás. Hazánkban az első robbanómotorral hajtott fecskendőt, amely még lóvontatású volt, a Köhler tűzoltószer gyár készítette 1901-ben Kassa részére. 1903-ban a fővárosi önkéntesek használtak a világon először gépjárműfecskendőt. A gyors járású motorokhoz szükségessé vált a dugattyús szivattyúk cseréje centrifugál szivattyúkra.

Ilyen a 2000 l/perc teljesítményű 1923-ban gyártott „Niagara” szivattyú. A kismotor-fecskendők kisebb települések, üzemek tűzoltási igényeinek megfelelően kisebb teljesítménnyel (200-800 l/perc) készültek és kézzel, vagy targoncával lehetett szállítani.

Szilvay Kornél fővárosi tűzoltó főtiszt több műszaki találmánya közül legjelentősebb a szárazoltógép meg alkotása, amely lehetővé tette a vízkár nélküli tűzoltást.

Ebben a korszakban a tűzjelzés eszközei is sokat fejlődtek, megjelentek a hőérzékkelők, az óraszerkezetes adatrögzítős tűzjelzők és az automatikus beépített oltóberendezések, a sprinkler rendszerek.

Hatodik terem:

Katasztrófavédelem

A VI. teremben a II. világháborút megelőző időszak légoltalmi felkészülésétől a kilencvenes évek szervezeti átalakulásáig követhető a Magyar Tűzvédelem története. 1938-ban kezdődött a tűzoltóság kiképzése és korszerű felszerelése a légoltalmi feladatok ellátásához. A tűzoltók a II. világháború poklában egyedül viselték a hatósági légoltalmi szervezet vezetésével járó terhet és felelősséget, saját életük árán mentettek segítettek. Hatalmas háborús veszteségei ellenére jelentős szerepet vállalt az újjáépítésben a testület. Az 1948-ban létrejött állami tűzoltóságot hazai gyártású felszerelésekkel és fecskendőkkel – Rába, Mávag, Csepel gyártmányok – látták el. A tűzmegelőzési munka – építési és technológiai előírások, ellenőrzések, propaganda jelentősége megnőtt és a mezőgazdaságra is kiterjedt a hatálya.

Az önkéntes tűzoltóság – amely régi, a tűzoltószövetségek vezette szervezeti renddel a háború után megszűnt – az ötvenes években újraszerveződött. N. Kovács Mária „Sugárvezető” szobra mutatja a kor tűzoltóideálját, a rettenthetetlen hőst, aki dolgozó népe védelmében minden veszéllyel szembeszáll. Az 1956-os eseményeiben hivatásukhoz méltóan, életük árán is helyt álltak, mentették az ország értékeit és az életeket.

Hetedik terem:

Katasztrófavédelem

A következő terem a hatvanas évektől kezdődő egyenletes fejlődést mutatja be. A különböző, egyre korszerűbb védőruhák mellett az olaj és gázkitörések elfojtásában használt felszerelések láthatók. A hatvanas években alakult ki a tűzoltás URH hírközlő rendszere, és ekkor vásárolták a külföldi gyártású különleges szereket is.

A tűz pusztító erejére figyelmeztet néhány megtörtént tűzeset kiállított égésmaradványa, helyszíni fotója. A tűzvédelem történeti fejlődését bemutató kiállítást a jelenleg használt felszerelések, védőruházatok és légzésvédelmi eszközök ismertetésével zárjuk.

Nyolcadik terem:

Katasztrófavédelem

Az utolsó teremben egy technikatörténeti tárlat készült „A sugárcsövek és a vízeloltás fejlődéstörténete” címmel. A XVII. Századi gólyanyakú, az egyszerű, a különleges, a napjainkban használt sugárcsövek és az impulzusoltó kialakítását, működését és használatát szemléltet.