A múzeum története
A magyar tűzoltás emlékeinek megőrzése
Tűzoltóemlékek magyarországi gyűjtéséről és megőrzéséről már 1813-tól van adatunk: Becher Jakab gyűjteménye – a pesti egyemeletes házának emeletén berendezett kiállításon – az 1810. évi nagy tabáni tűzvész maradványait mutatta be.
Magyarországi nagyobb kiállításokon – így az 1842. évi első hazai iparkiállításon, az 1885. évi Országos Kiállításon és az 1896. évi Ezredévi Kiállításon – kerültek bemutatásra kisebb-nagyobb tűzoltósági anyagok.
A Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egylet korán kialakította tanszergyűjteményét és a házi múzeumát. 1873-ban államsegélyt kaptak, hogy elősegítsék a vidéki tűzoltóságok kiképzését. E feladat teljesítését segítette elő a tanszergyűjtemény és a házi múzeum. Az 1891-ben kiadott alapszabályukban a múzeum- és a könyvtárőr feladatát is szabályozták: „A múzeum és a könyvtárőr kötelessége úgy a múzeumot, mint a könyvtárat gyűjtése által gyarapítani, a meglévő múzeumi tárgyakat és könyveket felelősség terhe mellett gondozni és azokról leltárt vezetni. Köteles továbbá időről-időre a múzeum és könyvtár állásáról a parancsnokságnak jelentést és azoknak esetleges vásárlások útján való gyarapítása iránt előterjesztést tenni.”
A budapesti tűzoltók házi múzeuma a Kun utcai laktanyában, 1905-ben
A Köhler és a Seltenhofer tűzoltószergyárak szintén rendelkeztek tanszergyűjteménnyel és házi múzeummal, de tanszergyűjteményeket a nagyobb városok – például Győr, Debrecen, Szeged – tűzoltóságai is létrehoztak.
Köhler István 54 darabból álló gyűjteményében 18 komplett kézi működtetésű fecskendő mellett 34 fecskendőszerkezet is volt. Mária Terézia korától szemléltette a hazai tűzoltófecskendő fejlődését. Az 1904-ben Budapesten rendezett III. Nemzetközi Tűzvédelmi Kongresszus és kiállítás alkalmával külön pavilonban kerültek bemutatásra.
Köhler István fecskendői az 1904-es nemzetközi tűzvédelmi kiállításon
A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség szerette volna a gazdag gyűjteményt megvenni, de nem volt rá fedezetük. A debreceni Déri Múzeum is átvette volna és új múzeumépületük földszintjén Déri Frigyes ki is állította volna a csodás fecskendőket, de Köhler István arra való hivatkozással, hogy gyűjteményét a létesülő tűzoltómúzeumnak szánja, elutasította Déri Frigyes ajánlatát.
A fővárosi hivatásos tűzoltóság kérésére 1925. április 27-én a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökségi ülésén a szövetség tulajdonát képező muzeális értékű és oktató tárgyakat – a tulajdonjog fenntartásával – a fővárosi tűzoltóságnak adta át elhelyezés és megőrzés céljából. Ugyanide kerültek gróf Széchenyi Ödön hagyatékából a Bálint fia által adományozott ereklyék, díszoklevelek, fényképek és egyenruházati tárgyak.
1936-ban Dósa Balázs, a pomázi járás tűzrendészeti főfelügyelője az általa szerkesztett Tűzoltóévkönyvben sürgette a múzeum megalakítását.
A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség továbbra is napirenden tartotta a tűzoltómúzeum létesítését. 1939-ben elkészített alapszabály-tervezetük szerint a szövetség „… tűzoltómúzeumot, szakkönyvtárat, tanszergyűjteményt létesít és tart fenn […] kiállításokat rendez”.
A II. világháborúban ezek a gyűjtemények túlnyomórészt megsemmisültek.
1949 januárjában az Országos Tűzoltó Főparancsnokság utasítást adott ki a tűzoltóság fejlődés-történetével, múltjával és egyéb vonatkozásaival összefüggő szerek, könyvek, képek, zászlók, iratok, sisakok, különféle díszkardok stb. összegyűjtésére vonatkozóan, és azoknak az Országos Tűzoltó Főparancsnokságra történő felküldését rendelte el. A begyűjtött anyagok 1950-ben a Tas utca 9-ben kerültek elhelyezésre, ám az Országos Tűzoltó Főparancsnokság megszűnésével az anyagok gazdátlanná váltak, majd a papír- és fémgyűjtők buzgalmának estek áldozatul. Ugyancsak erre a sorsra jutottak 1953-ban a Köhler István gyűjteményéből megmaradt darabok is.
A tűzoltómúzeum létrehozása, elhelyezése, az első ideiglenes kiállítás
1953. június 5-én a Gépipari Tudományos Egyesület segélykérő levélben fordult a tűzoltósághoz, „hogy az országban még található, muzeális értékű tűzoltó fecskendőket megfelelő védelemben részesítsék, hogy azok majd a Műszaki Múzeumban elhelyezhetőek legyenek”. A levél a 24. órában érkezett ahhoz, hogy a még megmaradt emlékekből egy kiállítás létrehozásához szükséges tárgyi emlékeket, majd a gyűjtést folytatva egy múzeumra valót még összeszedhessenek.
A műszaki emlékek védelméről szóló 1954. évi törvényerejű rendelet és a végrehajtását szabályozó 1954. III. 24-ei minisztertanácsi rendelet életre hívta a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő csoportot Szilágyi István vezetésével. Fontos feladatuknak tekintették a szakmúzeumok létesítését és támogatását. A Közlekedési-, majd a Posta Múzeum után következett a Tűzoltó Múzeum.
A tűzoltóság, mint különleges műszaki alakulat, megkezdte a jogszabály végrehajtását, de nemcsak a műszaki, hanem a tűzoltás-történeti emlékek összegyűjtésére is sor került.
A feladat végrehajtására bizottság alakult. A gyűjtés egy körrendelet kiadásával indult, majd egy ideiglenes raktár kijelölésével folytatódott az újpesti laktanya emeletén. Szilvay Kornél – korábban fővárosi tűzoltóparancsnok, többek között a szárazoltógép feltalálója – polgári alkalmazottként azt a feladatot kapta, hogy segítse Minárovics János Tűzoltó Múzeum szervezésére irányuló munkáját.
Az Aquincumi Múzeumból dr. Szilágyi János, a történelemtudományok kandidátusa segítette a múzeumalapítási munkákat, az első kiállítás forgatókönyvének elkészítéséhez nyújtott iránymutatást. Ehhez sikerült dr. Roncsik Jenő, korábbi debreceni tűzoltóparancsnokot is megnyerni.
A Népművelésügyi Minisztérium 1955. XII. 20-án kelt átiratával a Tűzoltó Múzeum anyagát védetté nyilvánította, és hozzájárult ahhoz, hogy azokat a Tűzoltó Múzeumban, mint szakmúzeumban helyezzék el.
Készül a kiállítás – a képen Minárovics János, a Tűzoltó Múzeum első igazgatója
Akkoriban fejeződött be a gazdatisztképzés a Martinovics téren – Budapest hivatalosan nyilvántartott mértani középpontjában –, az 1953-ban épült X. kerületi tűzoltólaktanyában. Az épület megüresedett helyiségeit adták át múzeumi célokra 1955-ben. A rendelkezésre bocsátott terület az első emeleti kis méretű tantermekből, hálószobákból stb. állt, melyek csak megfelelő átalakítás után váltak kiállítási célra alkalmassá. Az átalakítási tervet Pfanl Egon építész készítette el. Az átalakítás eredményeként 420 négyzetméteren 12 helyiség és egy 30 méter hosszú folyosó, valamint egy moziterem, továbbá négy raktár és irodahelyiségek jöttek létre. A kiállításhoz szükséges anyagi forrást az Állami Biztosító propaganda-csoportjának vezetője, Erős Rezső biztosította.
Az első kiállítás berendezési terveit a múzeumok központi kiállítást rendező csoportja dr. Boreczky László vezetésével készítette el. A tűzoltóság asztalos műhelyében készültek a kiállítás tárlói, a grafikákat, szobrokat a csoport tagjai hozták létre, köztük olyan kiváló szobrászok, mint Szilágyi Margit, Gerlócziné Poór Lili, vagy Istvánffy Hildegard.
Bakonyi István tűzoltó fötörzsőrmester, régi fővárosi tűzoltó, fényképészként dolgozott, így a kiállításhoz szükséges képeket házilag készíthették el Minárovics János tűzoltó százados vezetésével. Az 1956. évi múzeumi hónapra megnyitásra készen állt az első állandó kiállítás A tűzvédelem fejlődése az őskortól a modern korig címmel. A történelem azonban közbeszólt, így a Tűzoltó Múzeum megnyitására végül 1957. augusztus 24-én került sor.
Az első állandó kiállítás
Ekkor még külföldön nem volt olyan tűzoltómúzeum, amelyik a tűzvédelem fejlődését átfogóan ismertette volna. Az állandó kiállítás a tűzvédelem történetét, az embernek a tűz ellen folytatott harcát, e küzdelem egyes állomásait, eredményeit mutatta be a szemléltetés akkori legkorszerűbb eszközeivel.
A kiállítás első részében – amely eredetileg hét, majd később öt egyenlő alapterületű helyiségből állt – a tűzoltás történetének emlékeit állították ki a legrégebbi időktől az I. világháborúig, a második részben pedig – eredetileg öt helyiségben – a II. világháború utáni anyagot helyezték el.
A folyosó részen különleges kiegészítő anyagok kaptak helyet, így bemutatásra került a tűzoltó-készülékek fejlődése, a világítási és fűtési módok tűzveszélyének alakulása az idők folyamán, továbbá a tűz elleni harcban hősi halált halt tűzoltók emlékanyaga.
1961-ben a múzeumba vezető lépcsőházban Emlékezetes tűzesetek címmel több mint kétszáz tűzesetet bemutató új kiállítás nyílt meg.
A múzeum jelentős éremgyűjteménnyel, fotónegatív-gyűjteménnyel és könyvtárral rendelkezett.
A Tűzoltó Múzeum 1960-ban indította útjára 32 tablóból álló első vándorkiállítását, amit több mint négyszázezren tekintettek meg.
Muzeális tűzoltószerek bemutatása, a kiállítás átépítése
Kiállítócsarnok nem lévén, a gyűjtemény néhány muzeális tűzoltószere az intézménynek helyet adó épület földszinti folyosóján került elhelyezésre: lóvontatású és gépjárművel vontatható benzinmotoros fecskendők, a mosonmagyaróvári tűzoltók lóvontatású gőzfecskendője, valamint egy szintén lóvontatású, matuzsálemi korú gólyanyakú fecskendő, amelyet a felirata szerint Johan Ruepprecht készített. Később került a múzeumba a folyosó végén elhelyezett MiG-15 típusú hangsebesség alatti vadászrepülőgép gázturbinás sugárhajtóművével épített turboreaktív oltóanyagot előállító oltógép egy része. Ez a berendezés a szegedi tűzoltóságnál 1969-től 1978-ig állt készenlétben.
1974. december 1-én a Múzeumnak otthont adó épület felújítása miatt az intézményt ideiglenesen be kellett zárni, és el kellett költöztetni. A felújítás befejezése és a kiállítás teljes átépítése után 1979. június 1-én nyitott meg újra a Tűzoltó Múzeum. Négy közfal lebontásával hét darab 7,5 x 6 méteres kiállítási helyiség került kialakításra. A villanyhálózatot és a központi fűtést felújították, a padlót műanyaggal burkolták.
1975-ben elkészítették az Emlékezetes tűzestek című kiállítási rész felújítását a lépcsőházban. A helyiségek 1977 júliusában történt átvételét követően kezdődött meg az új kiállítás építése. Megmaradt az alapkoncepció: a tűzvédelem fejlődésének kronologikus bemutatása az őskortól napjainkig.
1994-1995-ben az épület felújítása miatt a Múzeum ismét zárva tartott.
Korszerűsítés, új állandó kiállítások
1996 és 1998 között került sor az állandó kiállítás korszerűsítésére, két ütemben.
Az első ütemben az őskortól a II. világháborúig, a másodikban pedig a II. világháború végétől 1990-ig terjedő időszak magyar tűzoltó történetét mutatták be.
Az első ütemben öt terem ünnepélyes megnyitására – 1996. május 2-án a Szent Flórián napi ünnepségek keretében, a belügyminiszter jelenlétében – került sor. Erre az alkalomra készült el az aquincumi víziorgona megszólaltatható rekonstrukciója.
A felújítás második üteme 1997 őszén indult, és 1998 májusában fejeződött be. A kiállítás második része – újabb két teremben – a II. világháborútól napjainkig tartó rohamléptű fejlődést ismerteti meg a látogatóval. A légoltalom, a tűzoltók háború alatti tevékenysége, az állami tűzoltóság munkája, az 1956-os események, a magyar ipar tűzoltószerei, a vegyi-, gáz-, és olajkúttüzek elleni küzdelem, a híradás, a tűzjelzés emlékei, a napjainkban használt tűzoltó felszerelések, gépjárművek stb. a legfőbb csomópontjai ennek a tárlatnak.
Az impulzus tűzoltás elmélete és eszközeinek a kifejlesztése – Szőcs István vegyipari gépészmérnök találmánya – bizonyítja a magyar szakemberek alkotó tevékenységét.
1997-ben készült el A tűzoltó érmek és jelvények kiállítás, melyben 523 érem és 28 plakett került bemutatásra. A Tűzoltójelvények és sisakok kialakulása és fejlődése című tárlat 115 tűzoltósisakot mutat be.
2003-ban megújult az ötödik terem, amely a két világháború közötti tűzoltóságot mutatja be: ismerteti a XX. század legjellemzőbb tűzoltószereit, a centrifugálszivattyút, a gépjárműfecskendőt, Szilvay Kornél találmányát, a szárazoltógépet, a tűzjelző berendezéseket.
2004-2005-ben helyezték el a földszinti folyosó falán a magyarországi tűzvédelem, tűzrendészet néhány kiemelkedő személyiségének – kőszeghy Mártony Károly, gróf Széchenyi Ödön, Rösch Frigyes, Breuer Szilárd, Szilvay Kornél, dr. vitéz Roncsik Jenő – domborműveit, valamint Minárovics Jánosnak, az intézmény alapító igazgatójának fényképét.
2008-ban megújult az első terem, amely a Római Birodalom szervezett tűzvédelmét – a katonai- és önkéntes tűzoltó osztagok felállítását, építési szabályok bevezetését, víztárolók kialakítását, vízvezetékek, tűzfigyelő tornyok építését – tárja a látogatók elé.
Hazánkban – az egykori Pannónia provincia területéről – számos tűzoltó vonatkozású emlék kőfelirat került elő, közülük a leghíresebb az 1930-ban feltárt aquincumi polgárvárosi tűzoltó laktanyánál előkerült víziorgona maradvány. A hangszert – amelynek működőképes rekonstrukciója került kiállításra – a ráerősített bronz táblácska szövege szerint a parancsnok ajándékozta a tűzoltó testületnek i.sz. 228-ban.
Új név, új feladatok
A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi törvény adta felhatalmazás értelmében 2012. január 1-vel létrejött az egységes állami katasztrófavédelmi szervezet. Ezt a változást követve a Tűzoltó Múzeum is új néven, Katasztrófavédelem Központi Múzeumaként működik tovább.
A névváltoztatás miatt megújításra került a múzeum működési engedélye, első alkalommal külön belső normával szabályozásra került a múzeum működése, kiadásra került Kutatási Szabályzata.
2012-ben megújult technikatörténeti teremmel gazdagodott az állandó kiállítás, amely a magyar tűzoltó történelem XIX. századi feltalálóinak állít méltó emléket. A kiállítás központjában a múzeumba hosszú idő után visszatért gőzfecskendő-metszet áll. Gőzzel működtetett tűzoltófecskendőre a világon először 1824-ben Szabó Pál és fiai szereztek szabadalmi védelmet. Kőszeghy Mártony Károly hadmérnök a sűrített levegős légzésvédő készüléket találta fel 1830-ban. Szobra és készülékének modellje állít emléket a technikatörténet e nagy feltalálójának.
Itt mutatjuk be a hazai tűzoltószer-gyártókat, a létrák további fejlődéstörténetét és a mentőeszközök technikai tökéletesedésének egyes állomásait.
A kézi működtetésű előkocsis mozdonyfecskendő vonulását Szilágyi Margit „Riadó” című szoborkompozíciója örökíti meg.
Új feladatként jelentkezett a polgári védelem történeti emlékeinek gyűjtése és bemutatása. Komoly kutatómunkát követően Óvóhely, ahol átélhető a történelem címmel 2013. október 9-én nyitottuk meg a polgári védelem történetét bemutató új állandó kiállításunkat, amely a Múzeum épülete alatt található valódi óvóhelyen került kialakításra.
Dr. Berki Imre
A témához ajánlott olvasmányok:
GALAMBOS Éva: Mesélő múzeum – Beszélgetés a múzeumalapítóval. In: Tűzoltó Múzeum VIII. évkönyve. (szerk. Réti Rezső) Budapest, 2007, Tűzoltó Múzeum.
MINÁROVICS János: A Tűzoltó Múzeum kialakulása, működése és tervei. In: Tűzoltó Múzeum évkönyve [I.] 1984.
MINÁROVICS János: 50 éves a Tűzoltó Múzeum. In: Tűzoltó Múzeum 50 éves jubileumi évkönyve, VI. (szerk. Réti Rezső) Budapest, 2005, Tűzoltó Múzeum.
MINÁROVICS János: 50 éve nyitotta meg kapuit a Tűzoltó Múzeum. In: Tűzoltó Múzeum VIII. évkönyve. (szerk. Réti Rezső) Budapest, 2007, Tűzoltó Múzeum.
HADNAGY Imre József: Bemutatkozik a Tűzoltó Múzeum. In: Múzeumi hírlevél, XXVII. évf. (2006) 2. sz.
