Scserbovszky-emlékalbum
2020. november 25. 13:12
1902. március 15-én 25 éves tűzoltói szolgálatának jubileuma alkalmával a fővárosi tűzoltólegénység nevében Erdélyi László őrparancsnok művészi kivitelű albummal köszöntötte Scserbovszky Szaniszló budapesti főparancsnokot. Ez az album ma múzeumunk egyik féltve őrzött darabja, amely jelenleg az állandó kiállítás 19. századot bemutató termében látható.
A Tűzoltó-Közlöny 1902. március 31-iki számában így tudósítanak az évfordulós eseményről: „Szczerbovszky Szaniszló főparancsnok márczius 15-én ülte meg a székesfővárosi tűzoltóság szolgálatában eltöltött 25 éves jubileumát, mely alkalommal a székesfőváros tanácsa nevében Horváth János tanácsos, a tisztikar nevében Janicsek Andor tűzfelügyelő, a teljes számban egybegyűlt legénység nevében pedig Erdélyi László őrparancsnok üdvözölte, egyben művészi kivitelű albumot nyújtott át az ünnepeltnek, kit a tisztikar is remek czigaretta-tárczával lepett meg. A budapesti tűzoltó-testületek szövetsége nevében nagyobb küldöttség élén Szily József dr. elnök üdvözölte márczius hó 16-án a jubilánst.”
A fekvő formátumú album kötése világosbarna színű bőr, amit zománcos fémveretek díszítenek. Az előlap négy sarkán, ovális pajzsokon tűzoltó-motívum (balta, horog, sisak, létra és kötél), a középső veret két angyal által tartott pajzsán összefonódó S és SZ betűk láthatók. A keretdíszt kör alakú medalionban fent Budapest címere az 1870-es évszámmal, lent az 1877-1902 évszámok törik meg. Az album oldalt fémkapoccsal záródik; az előzék vörös moiré-selyem, a lapok széle aranyozott.
Első lapján díszes sorok köszöntik a főparancsnokot, aki 1885 óta állt a fővárosi tűzoltóság élén. A következő oldalak a teljes budapesti altiszti kar arcképét (76 portrét) és nevét, valamint az összes fővárosi őrség legénységének és felszerelésének fényképét (13 csoportképet) tartalmazza.
Scserbovszky Szaniszló 1851-ben született a bukovinai Csernovicban. Atyja, Ágoston, 1847-ben magyar nőt vett feleségül, és 1852-ben végleg Pest-Budán telepedett le. Négy fia közül a sportkedvelő Szaniszló 1872-ben lépett a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Testület működő tagjai sorába. Rátermettségével és igyekezetével, mint harmadik szivattyús, majd mint második mászó-szakaszparancsnok értékes tevékenységet fejtett ki. Ennek elismeréséül gróf Széchenyi Ödön főparancsnok 1876-ban meghívta Konstantinápolyba, a török császári tűzoltóság kiképzése céljából, és ő mintaszerűen teljesítette feladatát.
Iskoláit befejezve, rövid ideig a főváros alkalmazásában ideiglenes közigazgatási tisztviselőként dolgozott. 1877 elején a fővárosi tűzoltóság szakdíjnokává nevezték ki. 1879-ben egy városi tűzoltószakasz élén a szegedi árvíz mentési munkálatainál tevékenykedett. A főváros tanácsa 1882-ben hivatásos tűzoltó segédtisztté nevezte ki.
Részben tehetségének, részben a szerencsés körülményeknek köszönhetően igen gyorsan került egyre magasabb beosztásokba. Amikor Széchenyi Ödön főparancsnok véglegesen külföldre távozott, az őt követő Kempelen Béla főparancsnok rövid ideig tartó szolgálat után halálos baleset áldozata lett. A főváros 1870 óta tevékenykedő tűzfelügyelője, Krause Waldemár pedig betegsége folytán szolgálatképtelenné vált. Ilyen előzmények után a tűzoltói tapasztalatokban gazdag segédtisztet 1885-ben a tűzfelügyelői teendők ellátásával bízta meg, majd még ugyanebben az évben tűzoltó-főparancsnokká nevezte ki a főváros tanácsa. Ekkor mindössze 35 éves volt. Hosszú szolgálata alatt mindvégig mintaszerűen állta meg a helyét. Higgadtsága, amivel a legkritikusabb helyzeteken is úrrá tudott lenni, legendás hírű volt.
A nagyobb tűzesetek – mint pl. a gőzmalmi tüzek – megfékezésében is értékes sikereket tudott felmutatni, jóllehet parancsnokságának ideje az igazi tűzoltó-közelharc legnehezebb éveire esett. Kézi működtetésű és gőzfecskendőkkel kellett győzelemre vinni a tűz elleni harcot.
A világvárossá fejlődő Budapest tűzrendészetének fejlesztésében is nagy előrelépést tudott elérni: hat új tűzőrséggel fokozatosan megerősítette a főváros tűzvédelmét. Főparancsnoksága idején épült fel az új központi laktanya a Kun utcában, amit 1895 novemberében adtak át.
35 évi hivatásos tűzoltói szolgálatának betöltése után 1912. május 4-én vonult nyugállományba. Tevékenysége elismeréséül a Ferenc József-renddel tüntették ki. A tűzoltóság kötelékéből való kiválása után teljes visszavonultságban élt, és 1931. január 20-án, 80 éves korában hunyt el.
Irodalom:
Minárovics János: Szczerbovszky Szaniszló. In: Tűzvédelem 1983. január, Arcképvázlatok. 21. o.
Tűzoltó-Közlöny, 1902. március 31. Hírek rovat
