Egy éves szakosztályunk és tíz éves a Tűzoltórelikvia-gyűjtők fóruma

Egy éves szakosztályunk és tíz éves a Tűzoltórelikvia-gyűjtők fóruma

A Facebook, a 2010-es évek legelején robbant be a magyar köztudatba, példátlan felkapottság és népszerűség mellett. Az első években a platform még csak a kontroll nélküli like-osztásról és dopaminszerző like-gyűjtésről szólt. Majd a '10-es évek közepétől a felhasználók elkezdték észlelni a potenciált a felületben, és tematikus mikroközösségek kezdtek szerveződni, az ország minden pontjáról csatlakozó felhasználók által.

Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a Magyar Rendőrrelikvia-gyűjtök Egyesületének (MRE) csoportja mintájára megalkotom a saját "Tűzoltórelikvia-gyűjtők fóruma" csoportomat is. A csoport mind a mai napig szép organikus rendben (azaz fizetett hirdetések nélkül) gyarapodik és már közel másfélezer tagunk lett. Ezt a csoportot másfél évvel korábban előzte meg a "Tűzoltó Keres-Kínál" csoport, ahol tűzoltó felszerelések adás-vétele történik és ami jelenleg több mint 10.000 fős létszámával, a legnagyobb tűzoltó tematikus csoporttá nőtte ki magát.

A relikviás csoport célja volt, hogy a magángyűjtők megismerjék egymást. Hiszen ahogy a neve is mondja a magángyűjtő – magányosan ténykedik, de a gyűjtés is jobb, ha többen csináljuk és dicsekedhetünk vagy néha irigykedhetünk egymás szerzeményeire. Persze az irigykedést is csak egészséges módon, hiszen ilyenkor a fő szempont az, hogy legalább jó helyre kerül az adott tárgy és nem a konténer alján vagy a szeméttelepen végzi.

2024-ben fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy mind a gyűjtői, mind a szervező munkát magasabb szintre kéne emelni. Ez azonban komoly fejtörést okozott, hiszen mind a jogállása, mind a céljai, mind a tagsága egy eddig egészen más megközelítést igényelt. Mivel pályámat önkéntes tűzoltóként kezdtem, már nagy tapasztalatom van az egyesületek működését illetően. Az eltérő koncepciók, eltérő aktivitás, eltérő tagdíj fizetési hajlandóság, folyószámla-vezetés, jogi egymásmellé-rendeltség és állami támogatások hiánya miatt egy ettől eltérő működési formát képzeltem el. Ezzel a ködös koncepcióval kerestem fel Berki Imrét, aki látott potenciált az ötletembe; mi több, a múzeumi kollégák is egy hasonló szervezet felállításán ötleteltek ezt megelőzően, ami akkor tervezőasztalon maradt.

Így jutottunk el meghívásos alapon Magyarország 11 legismertebb tűzoltó/pv. gyűjtőjéhez, akikkel felállítottuk szakosztályunkat. Az alapító ülésünk egyben egy ismerkedős nap is volt, hiszen többen ismerték a másikat, de sok volt a fehér folt is. Tehát megalakulásunknak már első nap haszna volt az által, hogy a nyugatitól, a keleti határig, sok gyűjtő ült össze kapcsolatot építeni.

Egyben kijelöltük közös céljainkat is, mind rövid, mind közép, mind hosszútávon. Őszintén én sem hittem annyira ebben, mint kellett volna, hogy egy ennyire nem támogató általános közhangulatban, ahol az alulról szerveződő kezdeményezéseket rendre letörik, mindössze röpke egy év alatt ilyen eredményeket érhetünk el. De mik is ezek:

Szakosztály megalapítása. ✓

Szakosztályi webes felület kialakítása. ✓

Szakosztályi felhőtárhely elkészítése. ✓

Szakosztályi formaruha gyártása (folyamatban).

Szakosztályi logó és karjelvény készítése. ✓

Szakosztályi bemutatkozó anyag (cikk) írása. ✓

Szakmai konferenciákon történő bemutatkozás/részvét. ✓

Bemutatkozó időszaki kiállítás és kurátori tárlatvezetés. ✓

Kiállítás-ismertető az időszaki kiállításról. ✓

Folyamatos őszi időszaki kiállítások készítése (2025-6 betervezve). ✓

Csapatépítők, cserebörzék és közös szakmai programok szervezése. ✓

Tagság bővítése (11-ről, 16-ra). ✓

Tűzoltómúzeum évkönyvének újraindítása (tőlünk függetlenül útnak indult). ✓

Online szakkönyvtár, folyóirattár létesítése (első kapavágások megtörténtek).

Összesítve elmondhatom, hogy a kissé ködös és nehezen megfogható indulás ellenére mindössze egy év alatt óriási eredményeket értünk el és mindenképp értelme és haszna volt megalakulásunknak. Bízom benne, hogy más gyűjtői közösségek is meglátják a potenciált bennünk és hasonló szakosztályok szervezésére adják a fejüket. Természetesen törekvéseiket mindenben támogatjuk, felkeresés esetén.

Mindenképp előrelépés lenne ez, a magyarországi gyűjtőkultúra kialakítása tekintetében. Itthon a „magángyűjtőt” általában csak beképzelt pénzes újgazdagnak tekintik azok, akik semmit nem tudnak a gyűjtésről (holott néha az ember az utolsó forintjait adja ki egy-egy darabért). Emellett a magángyűjtők sem mutogatják szívesen dolgaikat a nagyvilágnak, vagy aki mégis annak meg nincs hol. Ezek okán hosszútávon egy arculatváltást tudunk elérni idehaza, hogy a magángyűjtő nem csak egy két lábon járó pénztárca, hanem adott esetben egy olyan személy, aki a maga módján valamilyen típusú értékmentést is végez.

Egyúttal köszönettel tartozunk minden szaktársnak, csoporttagnak, múzeumi dolgozónak és azoknak, akiket ebben a felsorolásban nem nevesítettem, akik bármivel hozzájárultak ügyünk előre mozdításához. 

Hózer Benjámin,
szakosztályi titkár