Zsuzsi a tűzoltólány és Vadóc a méhecske kalandjai

Zsuzsi, a tűzoltólány

Tél volt. Nagy pelyhekben hullt a hó, amitől pár órára fehér takaró lepte el a tájat. Sajnos már évek óta olyan enyhe és változékony volt a téli időjárás, hogy ha havazott is, gyorsan elolvadt. 

Zsuzsi egy bögre forró teával állt az iroda ablakában, csodálva az aláhulló pelyheket. Mint megannyi angyal apró szárnyacskája – gondolta, miközben gyerekkori emlékek kúsztak elő szívéből. Nagyon szeretett a friss hóba feküdve, kezét-lábát lengetve hóangyalt rajzolni, imádott hóembert építeni, görgetni a nagy hógombócot, míg már elég kövér nem lett. Sosem hagyott ki egyetlen hógolyó csatát sem, és amikor csak tehette szánkóval csúszott le a közeli domb oldalán barátaival. Az volt ám az igazi móka!

Az emlékein elmosolyodva ült vissza az íróasztalához. Zsuzsi, tűzoltó lány volt. Igaz, nem sietett a nagy piros tűzoltóautón bajba jutott emberek megmentésére, az erőmunkát meghagyta a fiúknak, de a tűzoltók élete és munkája nem csak csupa veszélyből és tűzoltásból áll, így Zsuzsi is könnyen megtalálta a helyét és a neki való munkát a tűzoltóságon. Műszaki biztonsági tiszt volt. Ő felelt a laktanya működéséért és ellátásáért. Olyan volt, mint egy anya a családban, aki gondoskodik arról, hogy minden gyerekének legyen cipője, ruhája, iskola táskája és ceruza a tolltartójában. Csak épp a tűzoltók munkájához szükséges sisakokra, védőruhákra és eszközökre kellett odafigyelnie. 

A hely, ahol dolgozott, igazán különleges volt. Persze már egy tűzoltóság már önmagában is igazán különleges, de az az épület, ahol Zsuzsi dolgozott, épp Budapest mértani középpontján helyezkedett el. Ez azt jelenti, hogy ha Budapestet egy körzővel rajzolnánk fel a térképre, épp itt, a X. kerületi tűzoltóságon szúrnánk le a körző hegyét. Az épület pont a kör közepén lenne.

Zsuzsi a négy évszak közül a tavaszt szerette a legjobban. Több okból is. Egyrészt nagyon szerette a virágokat, másrészt volt egy kis barátja, Vadóc, aki ilyenkor bújt elő téli szálláshelyéről, feleségével, Vandával. Vadóc nevét nem a természetéről kapta. Kifejezetten nyugodt és békés méhecske volt. Vanda mondogatta is, hogy birka türelme van a férjének, meg hogy fát lehetne hasogatni a hátán. Emellett még szorgalmas és dolgos is volt. Ha kellett álló nap repült egyik virágról a másikra, csak elengedő nektár legyen otthon. 

Vadóc nem akármilyen méh volt. Igazi vadméhecske! A tél kritikus időszak volt Vadócnak és Vandának is épp úgy, mint az összes többi vadméh fajnak, még akkor is, ha enyhe volt az időjárás és csak egy-két hétre voltak éjszakánként fagyok. A méhek hidegvérűek. A nap melegíti fel a testüket. Könnyen megfagyhatnak, ráadásul télen nincs elég táplálékuk sem. Nagyon be kell osztani azt, amit elraknak az ősszel télire.

A különböző vadon élő méhfajok más-más módon alkalmazkodtak ezekhez a kedvezőtlen téli körülményekhez. A posztméhek dolgozói és termelői ősszel elpusztulnak, csak az új méhkirálynő marad életben, aki a föld alatt aszik téli álmot egy elhagyott egérlyukban. Tavasszal, amikor felébred, új kolóniát alapít.

A kék fadongók egyedül, vagy kis csoportokban telelnek át saját készítésű fészkeiben, faüregekben vagy hasadékokban. Az olyan vadméhek, mint amilyen Vadóc is, párt választanak maguknak. A hím és a nőstény vadméhek együtt telelnek át, ahogy Vadóc és Vanda is. Üreges növényi szárakban, szederben, bodzában, bodzabogyóban vagy sövényrózsában találják meg téli szálláshelyüket. 

A házi méhekről a méhészek gondoskodnak minden évszakban. A vadméh fajok élőtere az ember terjeszkedésével jelentősen csökkent, így sokat segíthet nekik, ha a virágok, bogyós növények, cserjék, lombhullató évelők és egynyári növények üreges szárának visszavágásával tavaszig várnak az emberek. A virágoskerteket tavasztól őszig virágzó növényekkel ültetik tele, hagynak néhány levélkupacot és elszáradt fát a földön heverni, vagy épp rovarhotelt építenek a virágoskert közelébe, mely jó helyet biztosít a peték és a méhek átteleléséhez.

Ez az! Csillant fel Zsuzsi szeme a hirtelen jött ötlettől. Készítek ide a tűzoltóság elé egy rovarhotelt, hogy Vadócnak és Vandának biztos telelő helye legyen. Így télen is rá-rá tudok nézni, hogy minden rendben van-e, és nem kell tavaszig aggódva várnom a viszontlátásra. Gyorsan elő is vett egy darab papírt, meg egy ceruzát, és hozzálátott a rovarhotel megtervezéséhez. 

Kertészkedni jó!

Még hűvös szelek fújtak, de a tavasz illatát már érezni lehetett a levegőben. A nappalok hosszabbak voltak, és az ég kékje is egyre többször mutatta meg magát. A korai gyümölcsfák ágain rügyek fakadtak, és megjelentek az első kis virágkereső rovarok is az apró levelek körül. Zsuzsi jókedvűen indult munkába. Arra gondolt, milyen jó lenne a tűzoltókat is bevonni a méhecskeprojektbe. 

A tűzoltók munkája sokszor nehéz, szomorú dolgokat látnak egy-egy tűzestnél vagy balesetnél, és sajnos előfordul, hogy bármennyire is igyekeznek, olyan súlyosak a sérülések, akkora lángokkal ég a tűz, hogy már nem tudják megmenteni a bajba jutottak életét. Ilyenkor leginkább egymással osztják meg az érzéseiket, vagy épp csak csendben hordozzák tovább magukban. De ha lenne egy kis kert a rovarhotel mellé, amit szabadidejükben a tűzoltók rendezgethetnek, az biztosan sokat segítene nekik, elvégre a kertészkedésnek számos jótékony hatása van – fűzte tovább a gondolatait Zsuzsi.

Elsőnek vegyük a természet közelségét, a föld érintését, ami nyugtató hatású. A kertészkedéssel járó testmozgás jótékony hatással van a szívre és az érrendszerre. Számos kutatás bizonyította, hogy a kertészkedés egy nehéz élethelyzetben reményt ad azáltal, hogy részesei lehetünk az élet növekedésének saját kis kertünkben. Fontos szerepe van a kertészkedésnek a betegségekből való felgyógyulásban is. Épp ezért hoztak létre a haladóbb gondolkodású klinikákon rehabilitációs kerteket. Remek stresszoldó. Fél óra kertészkedés hatásosabb feszültségoldónak bizonyult, mint fél óra olvasás. Egy rossz élmény után a jókedvünk is hamarabb helyreáll a növényekkel való foglalatoskodást követően.

A kertészkedés segít abban is, hogy ne maradjunk célok nélkül. A kertet meg kell tervezni, gondozni kell, sok-sok olyan apró elhatározást igényel, amit jó előre ki kell gondolni. Azzal, hogy a mi kertünkben mi vagyunk a főnökök, nő az önbizalmunk is, és annak az érzése, hogy a dolgokra igenis van ráhatásunk. De épp így segít megtanulni és feldolgozni azt is, hogy vannak olyan váratlan helyzetek, amikre nincs ráhatásunk és muszáj elfogadnunk. A kert esetében ilyen lehet egy váratlan fagy, vagy egy aszályos, száraz időszak.

A kertészkedés gondoskodásra tanít. Túl kell lépni a saját nyűgjeinken, mert ha nem tesszük, akkor kárba vész a munkánk. A növények pedig meghálálják a törődést. 

Az agyban a növényekkel való foglalkozás során olyan hormonok szabadulnak fel, mint a dopamin és a szerotonin, melyek csökkentik a szorongás érzését, javítják a hangulatot, hozzájárulnak a boldogságérzethez és amellett, hogy egyfajta meditatív lelkiállapotba kerülhetünk közbe, segít a jelenben maradni. Kertészkedni ugyanis csak itt és most lehet. 

Mindehhez pedig nem kell sok hektáros föld – gondolta Zsuzsi – a tűzoltóság körüli zöld területek pont megfelelnek a célnak, ráadásul nagyon jó közösségépítő hatása is lehet annak, hogy amikor a tűzoltók szolgálatban vannak, de épp nem kaptak riasztást, akkor szabadidejükben közösen tevékenykedjenek a kertben. Saját terápiás kertjük lehetne!

Mindemellett a tűzoltóság épp a város közepén van. A városban pedig nagyon fontos a zöld területek, és a méhlegelők kialakítása. Ezek a zöld területek, bármilyen aprók is, segítenek az esővíz kezelésében, jó hatással vannak a mikroklímára, felfogják a zajt, a port, számos városi környezetben élő lénynek nyújtanak természetes élőhelyet, és még a levegő minőségét is javítják. 

Bécsben, tudósok végeztek egy kutatást, és kimutatták, hogy a városban élő méhfajok egy negyedének a városban létrehozott közösségi kertek adtak otthont. A méhek jelenléte a városokban nem csak azért nagyon fontos, mert beporzók, hanem azért is, mert más állatok, például madarak és békák táplálékai. Mondjuk, azért remélem, Vadócot és Vandát nem fogja felfalni senki – riadt meg Zsuzsi saját gondolatától, miközben megérkezett, belépett a tűzoltóság ajtaján, beült az irodai székbe, elővett egy papírt, egy ceruzát, néhány színest, és hozzá is látott a kert megtervezéséhez. 

Együtt sikerülhet!

Azt mondják, hogy ha az ember a neki kijelölt úton jár, és a fejében megszületett ötlet nem csupán egy akarat, hanem annál valami sokkal több és nemesebb, egy valódi, szívből jövő szándék, akkor az, visszhangra talál a mindenség lelkében is, és az élet megannyi segítséget küld a megvalósításhoz. Valahogy így lehetett ez Zsuzsival is, mivel egy nap a Múzeum pedagógusa, Kinga kopogtatott be az irodája ajtaján.

Tessék? Hogy milyen múzeum? Még nem meséltem róla?

A tűzoltóság tetején, ahol Zsuzsi dolgozott, egy igazi tűzoltó múzeum volt. Már amikor az ajtón belépett valaki a tűzoltóságra, egyből régi lóvontatású fecskendőkkel találta magát szembe. Ha pedig még el is kanyarodott a folyosón jobbra, akkor láthatott egy igazi turbóreaktív oltógépet is, a lépcsőn felfelé pedig régi, emlékezetes tűzesetek és katasztrófák fotóit tekinthette meg. A Múzeum a megelőző tűzrendészet történelmi emlékeit őrizte és mutatta be egy nagyon szép és érdekes kiállítással. Sok régi sisak, tűzoltó védőruházat, tűzoltáshoz és tűzjelzéshez használt, valamint légzésvédelmi eszköz volt a termekben és a Múzeum folyosóján. Itt dolgozott Kinga, a múzeum pedagógusa, aki mindenféle játékos foglalkozást talált ki az ide látogató gyerekcsoportoknak, de még a nyugdíjas kluboknak és a családoknak is.

Kinga nem csak pedagógus, hanem önkéntes tűzoltó is volt. Ez azt jelentette, hogy a múzeumi munkája mellett végzett szívességből és nem pénzért tűzoltó munkát. Régen felült a nagy piros autóra, és azzal ment segíteni, ha baj volt, aztán beköltözött a pocakjába egy kisbaba, akit nagyon szeretetett, és akire nagyon vigyázott, így a tűzoltást ráhagyta a továbbiakban a fiúkra és elkezdett óvodás gyerekeknek tűzmegelőzést tanítani. Ezt is nagyon fontosnak tartotta, hiszen önkéntes munkája során sokszor találkozott olyan tűzesetekkel és balesetekkel, amelyek felkészítéssel és odafigyeléssel megelőzhetőek lettek volna.

Na, de térjünk vissza Zsuzsi és Kinga találkozásához. Mert ez a mi történetünkben egy igen fontos pillanat volt. Egy nap, amikor Zsuzsi az irodájában ült és rendezgette a papírokat, Kinga kopogtatott be az ajtón:

• Szia, Zsuzsi! Van itt olyan kertrész a tűzoltóságon, amit be lehet ültetni növényekkel? Egy fenntarthatósági projektbe kezdtem, és szeretnék létrehozni egy méhlegelőt, ahová felállítanék egy rovarhotelt is. Első körben. De vannak még terveim. Jó lenne egy madárbarát kert is egy kis itatóval. Mit gondolsz, ez itt megoldható?
• Szia! – válaszolt vidáman Zsuzsi, ugyanis nagyon megörült annak, hogy lesz segítsége a kert megvalósításában – Hát, persze! Gyere, megmutatom!

Még azon nyomban körbe is járták az összes zöld területet és megbeszélték, hogy kinek mi az elképzelése, ötleteket gyűjtöttek, hogyan is lehetne mindezt megvalósítani. Kinga írt egy egész éves projekttervet a Múzeumnak, engedélyeztette a Múzeum igazgatójával, aki egy nagyon kedves és együttműködő ember volt, és mindenben támogatta a kezdeményezést épp úgy, ahogy a laktanya parancsnoka is, akitől pedig Zsuzsi kért engedélyt a kertészkedéshez. Miután mindenki igent mondott, a lányok hatalmas lelkesedéssel kezdtek neki a munkának. 

Zsuzsi számba vette, hogy milyen területen helyezkedik el az ültetésre kijelölt kis kertrész, és hogy ott milyen növények is éreznék jól magukat. Nagyon fontos ugyanis a környezeti adottságok figyelembe vétele és a tudatos növényválasztás! Nem jó csak úgy össze-vissza vásárolgatni és ültetgetni, mert ha például olyan növényt veszünk egy napos kertbe, amelyik az árnyékot szereti, akkor bizony az a növény ott csak szenvedni fog és nem tud igazán gyökeret ereszteni. De ha szárazságtűrő, napfényt kedvelő növényt választunk, akkor az, vidáman fogja hozni nekünk egyik virágot a másik után.

Zsuzsi jegyzeteiben ez állt:

„Az ágyást épített környezet határolja, közel helyezkedik el a bejárathoz, melyet a készenléti állomány a Múzeum dolgozói, illetve az oda látogatók is használnak. Az udvarról és az utcáról is jól látszik.

Az ágyás illeszkedik az épített környezethez.

A felújított épülethez igazodva egy rendezett udvart biztosítana, mely kicsit lágyítana az épület merev vonalvezetésén. Megnyugvást adna az állomány számára a szolgálat okozta stressz enyhítésére, illetve a látogatók, a környék lakói és a járókelők számára is kellemes látványt biztosítana. Nem titkolt szándékkal a későbbiekben az udvar többi részének rendezésére, illetve követendő példaként, inspirációként a többi laktanya számára is. 

A kezdeti anyagi és munkaráfordítás után, egy kis gondozási igényű magas esztétikai értékű kert jöhetne létre.”

Ezután következtek a növényválasztás szempontjai:

„Tájolás: egész nap benapozott, déli fekvésű ágyás az épület közelében. A kert benapozottsága miatt fontos, hogy a növények:

• nagy fényigényűek legyenek,
• jó szárazságtűrő képességük legyen.

További fontos szempontok:

• biztosítsanak élőhelyet és táplálékot a rovaroknak, madaraknak,
• kora tavasztól késő őszig virágozzanak, így látva el nektárral a méheket, pillangókat, más beporzó rovarokat,
• a beültetett díszfüvek biztosítsanak telelő helyet számukra, 
• legyenek meghagyott magtokok a madaraknak, téli tápláléknak,
• fontos az évelők használata, mert így évről évre fejlődik, növekszik a kert növényállománya,
• a kiválasztott növények ne csak a meleg évszakokban díszítsenek, télen is legyen egy kis színfolt a kertben,
• kerüljenek örökzöldek is a kertbe, de választhatunk a kérgükkel vagy az elszáradt leveleikkel díszítő növényeket is.

Kinga marketing tervet készített, mert szerette volna bevonni a kerület lakosait, óvodáit a projektbe, hiszen a zöld területek kialakítása, de legfőképp fák ültetése egy város közepén közös érdek, és nem csak Vadóc, Vanda meg a többi beporzó rovar, az itt élő madarak miatt, hanem miattuk, emberek miatt is. A sok beton felület nyáron rengeteg hőt termel, amitől egyre elviselhetetlenebb lesz a hőség.

A fásított zöld területek akár 12 Celsius-fokkal is hűthetik a városok felszíni hőmérsékletét. Ez a hűsítő hatás annak köszönhető, hogy a fák lombjai árnyékot adnak, és hogy a fák belsejében lévő víz, pára formájában távozik a leveleken keresztül hőt vonva el a környezetéből. 

Az előrejelzések szerint száraz, aszályos nyarak várnak ránk, amin egy ideig öntözéssel még könnyíthetünk, de amint az aszály miatt vízhiány alakul ki, már öntözni sem tudunk majd. Nyáron a hőhullámok egyre hosszabbá, forróbbá, a városok valóságos szaunává válnak. Ez a nagy meleg megviseli az emberi szervezetet. Hőhullámok idején a hőguta, a kiszáradás, a légzőszervi és a szív- és érrendszeri betegségek veszélye megnő, amiben főként a kisbabák és a nagyszülők, dédszülők a legérintettebbek, ezért rájuk különösen figyelni kell, hogy igyanak eleget és ne menjenek ki, amikor a legmelegebb az idő. 

Szerencsére azonban van megoldás. A fák ültetésén és megóvásán kívül a zöldtetők, zöldfolyosók, vízáteresztő járdák, az ivó kutak, szökőkutak, vizes játszóterek, az épületekre felszerelt árnyékolók, ablakfóliák mind-mind olyan lehetőségek, amelyek segítenek élhetővé tenni a várost a nyári forróság idején. 

Ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak nem elég csak olvasni és beszélgetni arról, hogy mekkora a baj a Földdel, és hogy a sok autó az utakon, meg a sok gyár, mennyire szennyezi a környezetet. Fel kell állni a karosszékből és valamit tenni kell azért, hogy ez ne így menjen tovább! Már egy virágláda az ablakban, egy magas ágyás a teraszon is sokat segíthet. Összefogással és megfelelő elszántsággal pedig még nagyobb eredményeket érhetünk el a saját családunkban, iskolai, lakó vagy munkahelyi közösségünkben. Ahogy Zsuzsinak és Kingának, épp úgy sikerülhet mindenkinek elindulni és hasonló gondolkodású, támogató társakra találni a változás útján.

A házavató

Fontos, hogy ne csak a jó szándék legyen bennünk, hanem tegyük is meg, amit elhatároztunk. Zsuzsit és Kingát elszántság és lelkesedés tekintetében nem kellett félteni. Ők bizony meg is tették, amit elhatároztak. 

A tervek elkészítése után Zsuzsi listát írt, hogy milyen növények jöhetnek szóba, a kertbe:

Az évelő díszgyertya jól mutat kertben és virágágyásban egyaránt, nyáron szépen díszít virágaival, valódi pillangó mágnes, akárcsak a méhbalzsam, más nevén ápolka vagy vörös indiáncsalán. Borzas virágai a szár végén nyílnak, a száron kissé hegyes, kellemes citromra emlékeztető illatot árasztó levelek sorakoznak. A cickafark kezdő kertészek kezei közé kerülve is garantáltan túléli a próbálkozást. Igazi önbizalom növelő, valódi elpusztíthatatlan növény.

A nyári orgona illatát is nagyon szeretik a méhek és a pillangók. Viszonylag egyszerűen nevelhető cserje. A bíbor cserszömörce akár 4 méter magasra is megnő. Igen látványos, sötét lilásvörös leveleit ősszel lehullajtja. Bugavirágzata május és június hónapban nyílik, és egész nyáron megmarad.

A hóbogyó, nagyszemű talajtakaró cserje, jól alkalmazkodik, így a város közepén egy napsütötte kertben is jól fogja magát érezni. A nyári virágzás után göbös, fehér bogyói tavaszig a bokron maradnak, így egyben kiváló téli csemegéző hely is. Amit nagyon fontos tudni róla, hogy enyhén mérgező, így kicsi gyerekek mellé kertbe nem ajánlott, de ide, a tűzoltóság belső kertjébe tökéletes lesz – gondolta Zsuzsi. 

A kis levelű hárs koronája fiatal korában szép kúpos, később egész magasra tör. Kellemes illatú virágai június elején nyílnak, melyekből gyógytea készíthető. A kikeleti bangita még a lombfakadás előtt, februárban hozza gyönyörű, rózsaszín, orgona illatú virágait, mely igazi színpompát hoz a szürke tél után a kertbe. Bogyói embernek mérgezőek, de madaraknak táplálék. A keleti mák, vagy díszpipacs nagyszerű nektárforrás a méhek és más hasznos rovarok számára. 

Itt persze nem ért véget Zsuzsi növénytudománya. Volt a listáján még árvalányhaj, vesszőköles, menyecskeszem, napszemvirág, kőtörőfű, gyöngyvessző, sásliliom és madárlábú sás is. 

Amikor a lista elkészült, nem volt más hátra, minthogy el kellett menni vásárolni, ami persze a lányoknak mindig öröm, főleg ha virágokról van szó. A kertészet egy családi ház udvarán volt. A jegyzet segítségével könnyű volt gyorsan választani, mindenből vettek kettőt, mert hát párosan szép az élet még a növényeknek is. Másnap jöhetett az ültetés. 

Zsuzsi a tervek alapján kijelölte a növények helyét, hoztak ásót, lapátot, marhatrágyát, kannában vizet, és kezdődhetett is az ültetés. Kis gödröt ástak, tettek egy kis marhatrágyát a gödör aljába, jól belocsolták, kivették a cserépből a növényt, a gyökerét kicsit meglazították, beletették a gödörbe, betemették, majd újra meglocsolták. Amikor elkészültek, mulccsal beszórták a kertet. Így kevesebb öntözés kell, és gyomlálni is ritkábban kell majd. A mulcs jó a talajéletnek is. Sok bogár el tud bújni benne nyáron a nagy meleg, télen pedig a hideg elől. 

Jöhetett a madáritató. Az itató helyét egy erős tűzoltó, Laci ásta ki. Amíg Laci az ásással foglalatoskodott, addig Zsuzsi és Kinga körbetekert egy használt autógumit tófóliával, amit beleraktak a gödörbe, amikor Laci elkészült az ásással. Ez lett az itatómeder, amit kavicsokkal béleltek és faágakkal raktak körbe. Nagyon odafigyeltek, hogy ne legyen túl mély az itató, hogy a kismadarak kedvükre tudjanak benne fürdeni a nagy melegben, és hogy locsoláskor, valamint amikor esik az eső, cserélődni tudjon benne a víz. 

Nagyon szép lett a kert. Örömmel töltött el mindenkit, aki arra járt és megnézte, de még itt nem ért véget a munka. Hátra volt Vadóc és Vanda háza. A rovarhotelt a múzeum karbantartója, Béla bácsi készítette el. Nagyon ügyesen bánt a szöggel és a kalapáccsal, bármit el tudott készíteni. Nem kellett sokat várni a rovarhotelre sem. Még le is festette, szép pirosra. Zsuzsi hozott bele bambuszt és szalmát, Kinga gyűjtött bele nádat, sást, tobozt, ágakat, száraz falevelet és egy virágcserepet a szalmára, hogy a katicabogarak is otthont találjanak maguknak. A katicabogarak nagyon szeretik a levéltetveket, a rovarhotel mellé pedig egy rózsakertet terveztek a lányok a Múzeum igazgatójával, Imre bácsival, a rózsát pedig sajnos nagyon szeretik a levéltetvek, így fontos, hogy legyenek olyan rovarok a közelben, amelyek természetes ellenségei a levéltetveknek, ne kelljen vegyszert használni a kertben. 

A rovarhotelt gyereknapon avatták fel. Ezen a napon nem csak a Múzeum ajtaja volt nyitva, hanem a szertárkapu is a tűzoltóságon. A gyerekek bejöhettek, megnézhették, hol élnek a tűzoltók, beszélgethettek velük a munkájukról és még egy próbariasztást is megnézhettek. A megnyitón a Tűzoltó Zenekar játszott, a gyerekek pedig Imre igazgató bácsival közösen szórhatták körbe méhbarát virágmagokkal Vanda és Vadóc házát. Egy kedves pár, még virágot is hozott nekik, amit el is ültettek a ház elé. 

Vadóc és Vanda nem vártak sokáig, pár nap múlva be is költöztek új otthonukba. De nem csak ők örülnek a szép új rovarhotelnek. A szülők és a gyerekek valahányszor arra járnak, megállnak, megcsodálják, megbeszélik, miért fontos növényeket, fákat ültetni a város közepén, miért fontos rovarbarátaink védelme, és nem felejtik el figyelemmel kísérni a virágmagok szárba szökkenését sem. 

Beköszöntött az ősz

Elérkezett a szeptember, a hosszú forró nyár véget ért, a Nap az utolsó perzselő sugarait vetette le a Földre. Beköszöntött az ősz, és ősszel újabb feladatok vártak Zsuzsira, a tűzoltólányra és Kingára a múzeum pedagógusára. 

Az első meleg nyári napon Vadóc és Vanda baráti társasága, megörülve a város közepén kialakított kis zöld oázisnak, egyből beköltözött a szomszédságba. Szökkenő Szöcsi, Fürge, a kis gyík, Katica, Lenke az éjjeli lepke és még sokan mások nagyon örültek a kis itatónak, az árnyékba felépített rovarhotelnak és a sok-sok virágnak, melyek nem csak szállásról, ételről és innivalóról, de még hűsítőről és pihenőhelyről is gondoskodtak a város legapróbb lakói számára. 

Az itatóban reggelente még Varjú Vendel is rendszeresen felfrissítette magát. Élvezettel pancsolt a naponta cserélt friss vízben, dobálta szét az itató széli botokat és kavicsokat, amelyeket így Kingának minden reggel újra és újra vissza kellett raknia. Egy nap Kinga megelégelte a rendrakást és kis virágágyással kerítette körbe az itatót. De Vendel így sem volt szomorú. Miután letudta a fürdőzést átrepült a közeli parkba játszani, Fürge pedig kifejezetten örült, mert így könnyedén fel tudott melegedni a vízparton, ha pedig megéhezett, csak hamm, bekapott egy, a tó fölé reppenő legyet. 

Zsuzsi és Kinga egy rózsakertet álmodott meg a rovarhotel mellé. Három gyönyörű futórózsa állt a kapuban, és a kialakított két ágyás közül az egyikben már több szép rózsa is szirmait bontogatta a nyáron. Ősszel még két ágyás helyét tervezik kijelölni, és bent, a madárbarát kiskert mellett is megtervezik majd, hogy mit és hova ültessenek majd tavasszal. Ez azért nagyon fontos már most, mert a földet gondosan elő kell készíteni. Az ágyások helyét fel kell ásni, a földet át kell forgatni, hogy a tavasszal ültetett növények könnyebben gyökeret tudjanak ereszteni a puha, szépen gondozott talajba. 

Ilyenkor kell megmetszeni a fákat és a fagyérzékeny bokrokat, növényeket is. Ha pedig cserjét, fát, virághagymát, rózsabokrot szeretnénk ültetni, arra is az ősz a legmegfelelőbb időpont. De ilyenkor, ősszel kell előkészülni az itt telelő madarakról való gondoskodásra is. 

A madarak kedvére leginkább macska-, varjú- és szarkamentes övezet biztosításával, őshonos cserjék, sűrű magas lombos sövények ültetésével lehet. A városban még az utóbbi könnyedén megoldható, a macskák jelenléte is kiküszöbölhető, de a varjakkal és a szarkákkal sajnos osztozkodni kell. Épp ezért fontos, hogy úgy válogassunk növényeket, hogy azok ne csak eleségül, hanem búvóhelyül is szolgáljanak.

A madarak kertbe történő becsalogatásának legjobb módja, ha fészkelésre alkalmas lucfenyőt, erdei fenyőt, közönséges borókát, tiszafát, gyertyánt, juhart, puszpángot, kutyabengét, orgonát, bangitát, ostroménfát, galagonyát, fagyalt, borostyánt, vadszőlőt, vagy borbolyát ültetünk a kertbe. A madárbarát sövénynek (bangita, galagonya, kecskerágó, fagyal, hóbogyó, magyar, mogyoró, som, tűztövis, vadrózsa) legalább az egyik oldalát ne metsszük meg, hagyjuk hadd nőjön kedvére, így nem sűrűsödik be, és csábító búvóhely lesz a madaraknak. Azért pedig, hogy a feketerigók számára mindig maradjon keresgélnivaló a bokrok alatti avarban, csak ritkán gereblyézzünk össze.

Az őshonos fák, például a tölgy, a fűz, a nyír, a kőris és a berkenye számos olyan rovart és hernyót táplálnak, amelyeket ízletes falatokat biztosítanak a madaraknak. A gyümölcsfák, még a díszgyümölcsök is nemcsak mutatósak, de a lehullott, vagy a fán maradó gyümölcseikkel kiváló etető- és csalogató helyek lesznek.

Természetesen Zsuzsi mindezt figyelembe is vette a kert tervezésekor és került madárbarát növény is a méhlegelő mellé. Addig azonban, amíg ezek erőre kapnak és megnőnek madárodúkkal és madáretetőkkel teszik könnyebbé Kingával az itthon telelő kismadarak életét. A tűzoltóság hátsó udvarán van egy nagy, magas, már nem működő villanyoszlop, amit a tűzoltók majd lefestenek szép pirosra, még is csak az a szín passzol a leginkább a tűzoltókhoz, az óvodások segítségével pedig beborítják madárodúkkal és madáretetőkkel. Az új odúk kihelyezésének legjobb időszaka szintén az ősz, szeptembertől egész novemberig bátran építhetünk és tehetünk ki új házakat madár barátainknak, mivel a madarak nem csak költési időszakban, hanem télen is szívesen használják ezeket éjszakai szállásként. 

Fontos, hogy az odú bejárata dél, kelet vagy nyugati irányba nézzen. Semmiképp se észak felé, hogy ne érje hideg szél és eső az odú röpnyílásán át a menedéket kereső kismadarakat. A kerek röpnyílású odúkat 2-8 méter magasságba, a félig nyitott előoldalú odúkat már akár fél méter magasságtól ki lehet telepíteni. De mindenképp járjunk el körültekintően, főleg a városban, és gondoskodjunk a macskák, éjszakai ragadozók elleni védelemről!

Az azonos típusú mesterséges odúkat hagyományosan egyesével, egymástól 15-20 m távolságra szokták kihelyezni. Ez alól persze létezik kivétel, mint például a több lakókamrát tartalmazó veréblakótelep-odú, illetve a mesterségesodú-fa. 

A madarak jól alkalmazkodnak az időjárási körülményekhez, így tulajdonképpen az egészséges, itt telelő, vagy épp nálunk áttelelő madarak emberi segítség nélkül is túlélnék ezt a hideg évszakot. A madarak etetéssel történő kertbe szoktatása, így megfigyelhetősége nagy élményt jelent gyereknek, felnőttnek egyaránt. Általuk jobban odafigyelünk környezetünk megóvására is, cserébe a madarak biológiai védekezést biztosítanak számunkra a gyommagvak, a rovar- és kisrágcsáló-kártevők ellen. Így tehát a téli madáretetésen mindkét fél, madár is ember is nyer, de csak akkor, ha ezt jókor és jól tesszük. Ezért vegyük figyelembe és tartsuk be az alábbi szabályokat:

1. Az etetési időszak az első tartós fagyok beköszöntétől ezek megszűnéséig, december elejétől március második feléig tart. Ez előtt és ez után már ne tegyünk ki eleséget a madaraknak.
2. A legmegfelelőbb étel a madarak számára a fekete napraforgó, és ez bőven elegendő is!
3. Adhatunk még némi gyümölcsöt, almát és olyan szedhető bogyókat, mint a vadszőlő, borostyán, tűztövis, vagy nyugati ostorfa.
4. Hosszabb, hidegebb napokon jó szolgálatot tehet némi állati zsiradék elsősorban kacsa-, liba- és sertésháj is.
5. Élelmiszerhulladékot, ételmaradékot, kenyeret semmiképp se adjunk még szárazan se a madaraknak!
6. Adjunk a madaraknak inni is! Érdemes az egész évben működtetett itató mellett elkezdeni decemberben az etetést. Több madárfaj számára a téli ivó- és fürdőhely jelenti az igazi vonzerőt.
7. Költési időszakban, a fiókák kikelését követően TILOS a madarakat etetni! A kismadarak nem tudják a magot megemészteni, így azzal csak a fiókák tömeges kín-, és éhhalálát okozhatjuk.

Ha új helyen szeretnénk elindítani a madárbarát ligetünket, amibe az etetéssel próbáljuk becsalogatni a madarakat – ahogy a múzeum és a tűzoltóság kertjének esetében is –, akkor már október második felében elkezdhetjük az etetést. Különösen akkor, ha az aszályos időjárás miatt gyenge volt a fűfélék terméshozama. 

A nagy forróság és a csapadékhiányos időjárás miatt sajnos az idei nyár is pont ilyen aszályos volt, ezért Zsuzsi és Kinga már az ősz beköszöntével szorgos tervezésbe kezdett, tanulmányozva a városban élő madarak fajtáit, hogy megtudják, milyen madarak élhetnek a közelükben, és melyik mekkora nyílású odút szeret. Természetesen nem feledkeztek meg az itató tisztán tartásáról és friss vízzel történő feltöltéséről sem, ne kelljen Varjú Vendelnek se a nyár során már olyan jól megszokott reggeli rutinján változtatnia.

A búcsú napja

A fagyzugos helyeken a hajnali dér már csipkét rajzolt a fűszálak szélére, a fák ágyat vetettek földre hullajtott színes leveleikből az erdő legapróbb lakóinak. Téli szállást kerestek a városban élő méhek, dongók, darazsak, így Vadóc és Vanda is. 

Zsuzsi, a tűzoltólány és Kinga, a múzeum pedagógusa szívesen járt ki a kis kertbe, melyet tavasztól lelkesen gondoztak. Minden nap friss vízzel töltötték fel a madáritatót, és a polcon sorakozó madáretetők is már csak a fagy beköszöntére vártak. 

Hó már évek óta nem, vagy csak nagyon kevés hullott a városra. Ettől függetlenül Zsuzsi és Kinga egyrészt úgy gondolta, hogy jobb mindenre felkészülni, így vettek pár zacskó fekete napraforgómagot, hogy biztosan legyen téli élelem a madaraknak, másrészt szívük mélyén remélték, hogy karácsonykor az ablakból kitekintve egy szép, nagy, és kövér hóember fog az udvarról visszanézni rájuk.

A rózsakert minden ágyása még ugyan nem népesült be, de már több, mint 15 tő pihent a rovarhotel körül arra várva, hogy tavasszal új hajtást hozva, hajtásai végén pedig virágot bontva illatozzon a múzeumi látogatók és a rovarhotel lakóinak nagy örömére. Vadóc és Vanda, épp az utolsó rózsák szirmain sétálgatott, amikor Zsuzsi lépett oda hozzájuk, hogy elbúcsúzzon tőlük. Zsuzsit ugyanis áthelyezték. A tűzoltóság egy másik épületébe egy másik beosztásba fog hamarosan átkerülni. 

Zsuzsinak az egyik szeme sírt, a másik nevetett. Szomorú volt a szíve, hogy el kell válnia a barátaitól, de jóleső izgalommal telve várta az új élete kezdetét. Ahogy az évszakoknak megvan a maga ritmusa és körforgása, épp úgy az életnek is. Semmi sem állandó. Az élet hol ide sodor minket, hol oda, attól függően, hogy épp kivel kell találkozni, mit kell létrehozni, megalkotni. Van, hogy mi adunk, és van, hogy nekünk adnak. Aztán megyünk tovább. Úgy fúj tovább minket a szél, mint ősszel a fák lehulló levelét. 

Vadóc nem szerette a búcsút. Kicsit talán még dühös is volt. De hamar megenyhült. A ház, a kert, mind-mind Zsuzsira fogja emlékeztetni. Kinga megígérte Zsuzsinak, hogy tovább építi, gondozza a kertet, így a rovarhotel minden lakójának bőven lesz víz és élelem itt a város közepén. Nyáron pedig, amikor újra hosszú és meleg napok jönnek, Vadóc majd ellátogat Vandával Zsuzsi otthoni kertjébe, hogy egy nektárszörp mellett beszéljék át az élet nagy dolgait…

Jarabin Kinga