Zsuzsi a tűzoltólány és Vadóc a méhecske kalandjai (6. rész)

2024. november 05. 11:06

A fagyzugos helyeken a hajnali dér már csipkét rajzolt a fűszálak szélére, a fák ágyat vetettek földre hullajtott színes leveleikből az erdő legapróbb lakóinak. Téli szállást kerestek a városban élő méhek, dongók, darazsak, így Vadóc és Vanda is.

A búcsú napja

Zsuzsi, a tűzoltólány és Kinga, a múzeum pedagógusa szívesen járt ki a kis kertbe, melyet tavasztól lelkesen gondoztak. Minden nap friss vízzel töltötték fel a madáritatót, és a polcon sorakozó madáretetők is már csak a fagy beköszöntére vártak. 

Hó már évek óta nem, vagy csak nagyon kevés hullott a városra. Ettől függetlenül Zsuzsi és Kinga egyrészt úgy gondolta, hogy jobb mindenre felkészülni, így vettek pár zacskó fekete napraforgómagot, hogy biztosan legyen téli élelem a madaraknak, másrészt szívük mélyén remélték, hogy karácsonykor az ablakból kitekintve egy szép, nagy, és kövér hóember fog az udvarról visszanézni rájuk.

A rózsakert minden ágyása még ugyan nem népesült be, de már több, mint 15 tő pihent a rovarhotel körül arra várva, hogy tavasszal új hajtást hozva, hajtásai végén pedig virágot bontva illatozzon a múzeumi látogatók és a rovarhotel lakóinak nagy örömére. Vadóc és Vanda, épp az utolsó rózsák szirmain sétálgatott, amikor Zsuzsi lépett oda hozzájuk, hogy elbúcsúzzon tőlük. Zsuzsit ugyanis áthelyezték. A tűzoltóság egy másik épületébe egy másik beosztásba fog hamarosan átkerülni. 

Zsuzsinak az egyik szeme sírt, a másik nevetett. Szomorú volt a szíve, hogy el kell válnia a barátaitól, de jóleső izgalommal telve várta az új élete kezdetét. Ahogy az évszakoknak megvan a maga ritmusa és körforgása, épp úgy az életnek is. Semmi sem állandó. Az élet hol ide sodor minket, hol oda, attól függően, hogy épp kivel kell találkozni, mit kell létrehozni, megalkotni. Van, hogy mi adunk, és van, hogy nekünk adnak. Aztán megyünk tovább. Úgy fúj tovább minket a szél, mint ősszel a fák lehulló levelét. 

Vadóc nem szerette a búcsút. Kicsit talán még dühös is volt. De hamar megenyhült. A ház, a kert, mind-mind Zsuzsira fogja emlékeztetni. Kinga megígérte Zsuzsinak, hogy tovább építi, gondozza a kertet, így a rovarhotel minden lakójának bőven lesz víz és élelem itt a város közepén. Nyáron pedig, amikor újra hosszú és meleg napok jönnek, Vadóc majd ellátogat Vandával Zsuzsi otthoni kertjébe, hogy egy nektárszörp mellett beszéljék át az élet nagy dolgait…