A Párizsi Nagyáruház tragédiája

A századfordulón alakult meg a nemzetközi tűzoltószövetség, amelynek alapítói között jegyezték Magyarországot is. A szövetség időközönként szimpóziumokat tartott, ahol a tagországok tűzvédelmi tapasztalatokat és gyakorlati módszereket osztottak meg egymással. A III. Tűzvédelmi Kongresszus helyszíne Budapesten volt 1904-ben, tűzoltószer-kiállítással, expóval és tűzoltógyakorlattal egybekötve.

Ebben az időszakban történt egy kirívóan súlyos tűzeset Budapesten; 1903-ban égett le a Párizsi Nagyáruház. A budapesti tűzoltók fele, közel százan oltották a lángokat és mentették az embereket, az áruház azonban az enyészeté lett. A 13 ember életét kioltó tragédiának és a tűz gyors terjedésének legfőbb oka volt, hogy az épületekben tűzvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyó megoldásokat alkalmaztak, például eltávolítottak tűzfalakat, az áruház személyzete pedig nem volt felkészítve egy esetleges tűzesetre, illetve nem volt megoldott a riasztás vészhelyzet esetén. A katasztrófa a tűzoltóság felszereltségét illető hiányosságokra is rávilágított, így a továbbiakban újabb, korszerűbb és nagyobb számú fecskendőt biztosítottak az oltáshoz.

„A tűz egész éjjel tombolt, és másnap, augusztus 25-én tovább folytak az oltási és takarítási munkálatok. A teljesen kimerült őrségeket másik őrségek váltották fel. Több tűzoltót a mentők szállítottak el, de a munka folytonossága 59 órán át nem szakadt meg. A hőség olyan nagy volt, hogy a Kerepesi út túlsó oldalán elterült parkban a fák levelei megpörkölődtek.” – Magyar Tűzoltó, 1968