Róma vízvezetékei

Arra a kérdésre, hogy miért éppen Rómában jön létre először hivatásos tűzoltóság, sokféle válasz adható: az egyik lehetséges ok azonban kétségkívül a város jól működő és kiterjedt vízvezetékrendszerében és az ennek részét képező medencék és kutak meglétében keresendő.

A korai Róma vízellátása folyamatos problémát jelentett a városlakók számára. Az első vízvezetéket, az Aqua Appiát, csupán Kr.e. 312-ben – tehát a Város hagyomány szerinti alapítása (Kr.e. 753) után 441 évvel – építették, nevét az egyik építtetőről, Appius Claudius Caecusról kapta. Ezt számos további követte: az Aqua Anio Vetus 269-ben, az Aqua Marcia 140-ben, az Aqua Tepula 125-ben. Kr.e. 33-ban készült el Agrippa, Octavianus – a későbbi Augustus császár – bizalmasa és hadvezére jóvoltából az Aqua Iulia. A császárkor első két évszázadában, Augustus, Claudius és Traianus császársága alatt további vízvezetékek épültek (Aqua Virgo, Aqua Alsietina, Aqua Anio Novus, Aqua Claudia, Aqua Traiana), majd az utolsó Severus Alexander idején (222-235) Aqua Alexandrina néven. Ezzel teljessé vált az ókori Róma ma ismert 11 akvaduktja, amelyek naponta nagyjából 700 ezer köbméter vízzel látták el a város több mint 1 millió főnyi lakosságát. A vízvezetékek hosszúsága változó volt: a Tepula mindössze 3, a Marcia viszont 92 km távolságból szállított vizet a városba. Érdekes, hogy a vízvezetékek bizonyos szakaszai beépültek a mai Róma városi vízvezetékrendszerébe: az említett Alsietina jelenleg Trastevere és Vatikán városrészeket látja el vízzel.

A fentiek alapján nem véletlen, hogy a kora császárkor jeles szerzői dicsérik a város vízellátását: az Augustus-kor földrajzi írója, Strabón véleménye a következő: „A vízvezetékekkel bevezetett víz olyan bőven jön, hogy szinte folyók folynak keresztül a városon és a csatornákon, s majdnem minden háznak bőven vannak medencéi, csövei és szökőkútjai (…).” (Strabón Geógraphika 5,3,8; Földy József fordítása). Az idősebb Plinius átfogó természetrajzi művében Róma vízellátásáról is megemlékezik: „Ha valaki alaposabban felbecsüli a közterületeken, fürdőkben, halastavakban, csatornákban, házakban, kertekben, város melletti birtokokon folyó víz bőségét, a távolságot, amin a víz áthalad, a megépített boltíveket, az átfúrt hegyeket és a feltöltött völgyeket, el fogja ismerni, hogy ennél csodálatra méltóbb dolog sohasem létezett az egész földkerekségen.” (Plinius Naturalis historia 36,123; Darab Ágnes fordítása)