65 éves a 150 éves tűzoltóság múzeuma

A magyar tűzoltás emlékeinek megőrzése iránti igény már korán megszületett. A Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egylet korán kialakította tanszergyűjteményét és a házi múzeumát. Az 1891-ben kiadott alapszabályukban a múzeum- és könyvtárőr feladatát is szabályozták: „A múzeum és a könyvtárőr kötelessége úgy a múzeumot, mint a könyvtárat gyűjtése által gyarapítani, a meglévő múzeumi tárgyakat és könyveket felelősség terhe mellett gondozni és azokról leltárt vezetni. Köteles továbbá időről-időre a múzeum és könyvtár állásáról a parancsnokságnak jelentést és azoknak esetleges vásárlások útján való gyarapítása iránt előterjesztést tenni.” A Köhler- és a Seltenhofer-tűzoltószergyárak szintén rendelkeztek tanszergyűjteménnyel és házi múzeummal, de hasonló gyűjteményeket a nagyobb városok – például Győr, Debrecen, Szeged – tűzoltóságai is létrehoztak. Az 1900-as évek elejétől már egy országos tűzoltó múzeum létrehozásának gondolata is megfogalmazódott. A II. világháborúban a fent említett gyűjtemények túlnyomórészt megsemmisültek.

1953. június 5-én a Gépipari Tudományos Egyesület segélykérő levélben fordult a tűzoltósághoz, „hogy az országban még található, muzeális értékű tűzoltó fecskendőket megfelelő védelemben részesítsék, hogy azok majd a Műszaki Múzeumban elhelyezhetőek legyenek”.  A műszaki emlékek védelméről szóló 1954. évi törvényerejű rendelet és a végrehajtását szabályozó 1954. III. 24-ei minisztertanácsi rendelet életre hívta a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő csoportot, Szilágyi István vezetésével. Fontos feladatuknak tekintették a szakmúzeumok létesítését és támogatását. A Közlekedési-, majd a Postamúzeum után következett a Tűzoltó Múzeum létrehozása.

A tűzoltóság, mint különleges műszaki alakulat, megkezdte a jogszabály végrehajtását, de nemcsak a műszaki, hanem a tűzoltás-történeti emlékek összegyűjtésére is sor került. A feladat elvégzésére bizottság alakult. A gyűjtés egy körrendelet kiadásával indult, majd egy ideiglenes raktár kijelölésével folytatódott az újpesti laktanya emeletén. Szilvay Kornél – korábban fővárosi tűzoltóparancsnok, polgári alkalmazottként azt a feladatot kapta, hogy segítse Minárovics János Tűzoltó Múzeum szervezésére irányuló munkáját. Az Aquincumi Múzeumból dr. Szilágyi János, a történelemtudományok kandidátusa segítette a múzeumalapítási munkákat, az első kiállítás forgatókönyvének elkészítéséhez nyújtott iránymutatást. Ehhez sikerült dr. Roncsik Jenő, korábbi debreceni tűzoltóparancsnokot is megnyerni.

A Népművelésügyi Minisztérium 1955. XII. 20-án kelt átiratával a Tűzoltó Múzeum anyagát védetté nyilvánította, és hozzájárult ahhoz, hogy azokat a Tűzoltó Múzeumban, mint szakmúzeumban helyezzék el.

A Múzeum az 1953-ban épült X. kerületi tűzoltólaktanyában, Budapesten, a Martinovics téren kezdte meg működését 1955-ben. Az 1956. évi múzeumi hónapra megnyitásra készen állt az első állandó kiállítás A tűzvédelem fejlődése az őskortól a modern korig címmel. A történelem azonban közbeszólt, így a Tűzoltó Múzeum megnyitására végül 1957. augusztus 24-én került sor.

A múzeum történetéről bővebben itt olvashat.