A legérdekesebb hiedelmek

Babonás történeteink harmadik részében először tájegységenként csoportosítottuk a hiedelmeket, majd a legérdekesebbeket, vagy úgy is mondhatjuk, hogy a legelképesztőbbeket válogattuk össze, melyekről ma már szinte hihetetlennek tűnik, hogy valaha efféle megfigyeléseket tettek, majd azután vakon hittek bennük.

A göcseji népek megfigyelése szerint a tűz éhes és szomjas is lehet, ilyenkor a kedvében kell járni és megfelelően etetni, itatni kell. Ilyenkor ételt dobtak a tűzbe, vagy a tűz mellé fazékba parazsat tettek és azt vízzel leöntötték. Helységenként változott az az elképzelés, hogy milyen jelentése van, ha a tűz sistereg, pattog. Debrecenben, Szatmárban úgy vélték, ha a tűz pöröl, haragos ember jön a házhoz, s hogy a házi béke helyre álljon, a gazdasszonynak barkát kell dobnia a tűzre. Ezzel elvették a tűz haragját, és máshova küldték. A tűzbe köpéssel is a perlekedést csillapították, de sokan ezt a tűz megsértésének tartották. Szegeden úgy gondolták, ha a tűz sisteregve ég, szerencsétlenség éri a házat. A sokácoknál a tűz szikrázása azt jelentette – végre valami pozitívum –, hogy pénz áll a házhoz. Baranyában, Liptó megyében óvakodtak tojáshéjat a tűzbe hajítani, mert ez civakodást jelentett. 

És most következzenek – a bevezetőben már említett – legérdekesebb és legelképesztőbb hiedelmek. Ezek főképpen a kitört tűzzel, vagy a szomszédos még nem égő épületek védelmével kapcsolatos babonák, szokások. Az egyik ilyen hatásosnak vélt módszer a ház, vagy a tűz megkerülése volt. Egyes helyeken a ház vénasszonya kezében rostát forgatva kerülte körül saját házát. Máshol, már csak a szoknyájukat kapták fel az asszonyok és háttal fordultak a tűz felé, hogy azt visszaijesszék. A házkerülés szokásáról több leírás is maradt ránk. Ezekből kitűnik, hogy a vénasszonyokat néha akaratuk ellenére kényszerítették a ház megkerülésére. Sok helyen az égő házzal szomszédos ház tetejére emberek másztak fel és fűzfavesszőkkel legyezgettek a láng felé, hogy hátráltassák, illetve megakadályozzák terjedését. Ebben ­– feltételezésük szerint – a kenyérnek is fontos szerepe volt. A karácsonykor meghagyott rozskenyeret a kapufélfára, karóra tették, tűzbe dobták, vagy a tető nyársára húzták.

És a sor szinte vég nélkül folytatható…

Ajánlott irodalom:

Galambos Éva: Hogyha a tűz éhes, szomjas! Babonák, tűzzel kapcsolatos népszokások. In: Tűzoltó Múzeum évkönyve IX. Budapest, 2008.

Dr. Roncsik Jenő: A tűz a babonában, néphitben és a népszokásban Magyarországon. In: Debrecen szab. kir. város Hivatásos tűzoltóságának évkönyve - 1926 (Debrecen, 1927)