Zsuzsi a tűzoltólány és Vadóc a méhecske kalandjai (5. rész)

Beköszöntött az ősz

Az első meleg nyári napon Vadóc és Vanda baráti társasága, megörülve a város közepén kialakított kis zöld oázisnak, egyből beköltözött a szomszédságba. Szökkenő Szöcsi, Fürge, a kis gyík, Katica, valamint Lenke az éjjeli lepke és még sokan mások nagyon örültek a kis itatónak, az árnyékba felépített rovarhotelnek és a sok-sok virágnak, melyek nem csak szállásról, ételről és innivalóról, de még hűsítőről és pihenőhelyről is gondoskodtak a város legapróbb lakói, vagy épp az átutazók számára. 

Az itatóban reggelente még Varjú Vendel is rendszeresen felfrissítette magát. Élvezettel pancsolt a naponta cserélt friss vízben, dobálta szét az itató széli botokat és kavicsokat, amelyeket így Kingának minden reggel újra és újra össze kellett szednie. Egy nap Kinga megelégelte a rendrakást és kis virágágyással kerítette körbe az itatót. De Vendel így sem volt szomorú. Miután letudta a fürdőzést, átrepült a közeli parkba játszani, Fürge pedig kifejezetten örült, mert így könnyedén fel tudott melegedni a vízparton, ha pedig megéhezett, csak hamm, bekapott egy, a tó fölé reppenő legyet. 

Zsuzsi és Kinga egy rózsakertet álmodott meg a rovarhotel mellé. Három gyönyörű futórózsa állt a kapuban, és a kialakított két ágyás közül az egyikben már több szép rózsa is szirmait bontogatta a nyáron. Ősszel még két ágyás helyét tervezik kijelölni, és bent, a madárbarát kiskert mellett is megtervezik majd, hogy mit és hova ültessenek tavasszal. Ez azért nagyon fontos már most, mert a földet gondosan elő kell készíteni. Az ágyások helyét fel kell ásni, a földet át kell forgatni, hogy a tavasszal ültetett növények könnyebben gyökeret tudjanak ereszteni a puha, szépen gondozott talajba. 

Ilyenkor kell megmetszeni a fákat és a fagyérzékeny bokrokat, növényeket is. Ha pedig cserjét, fát, virághagymát, rózsabokrot szeretnénk ültetni, arra is az ősz a legmegfelelőbb időpont. De ilyenkor, ősszel kell előkészülni az itt telelő madarakról való gondoskodásra is. 

A madarak kedvére leginkább macska-, varjú- és szarkamentes övezet biztosításával, őshonos cserjék, sűrű magas lombos sövények ültetésével tehetünk. A városban még az utóbbi könnyedén megoldható, a macskák jelenléte is kiküszöbölhető, de a varjakkal és a szarkákkal sajnos osztozkodni kell. Épp ezért fontos, hogy úgy válogassunk növényeket, hogy azok ne csak eleségül, hanem búvóhelyül is szolgáljanak.

A madarak kertbe történő becsalogatásának legjobb módja, ha fészkelésre alkalmas lucfenyőt, erdei fenyőt, közönséges borókát, tiszafát, gyertyánt, juhart, puszpángot, kutyabengét, orgonát, bangitát, ostroménfát, galagonyát, fagyalt, borostyánt, vadszőlőt, vagy borbolyát ültetünk a kertbe. A madárbarát sövénynek (bangita, galagonya, kecskerágó, fagyal, hóbogyó, magyar, mogyoró, som, tűztövis, vadrózsa) legalább az egyik oldalát ne metsszük meg, hagyjuk hadd nőjön kedvére, így nem sűrűsödik be, és csábító búvóhely lesz a madaraknak. Azért pedig, hogy a feketerigók számára mindig maradjon keresgélni-való a bokrok alatti avarban, csak ritkán gereblyézzünk össze.

Az őshonos fák, például a tölgy, a fűz, a nyír, a kőris és a berkenye számos olyan rovart és hernyót táplálnak, amelyek ízletes falatokat biztosítanak a madaraknak. A gyümölcsfák, még a díszgyümölcsök is nemcsak mutatósak, de a lehullott, vagy a fán maradó gyümölcseikkel kiváló etető- és csalogató helyek lesznek.

Természetesen Zsuzsi mindezt figyelembe is vette a kert tervezésekor és került madárbarát növény is a méhlegelő mellé. Addig azonban, amíg ezek erőre kapnak és megnőnek, madárodúkkal és madáretetőkkel teszik könnyebbé Kingával az itthon telelő kismadarak életét. A tűzoltóság hátsó udvarán van egy nagy, magas, már nem működő villanyoszlop, amit a tűzoltók majd lefestenek szép pirosra (még is csak a piros szín passzol leginkább a tűzoltókhoz), az óvodások segítségével pedig beborítják madárodúkkal és madáretetőkkel. 

Az új odúk kihelyezésének legjobb időszaka szintén az ősz, szeptembertől egészen novemberig bátran építhetünk és tehetünk ki új házakat madár barátainknak, mivel a madarak nem csak költési időszakban, hanem télen is szívesen használják ezeket éjszakai szállásként. Fontos, hogy az odú bejárata dél, kelet vagy nyugati irányba nézzen. Semmiképp se észak felé, hogy ne érje hideg szél és eső az odú röpnyílásán át a menedéket kereső kismadarakat. A kerek röpnyílású odúkat 2-8 méter magasságba, a félig nyitott előoldalú odúkat már akár fél méter magasságtól ki lehet telepíteni. De mindenképp járjunk el körültekintően, főleg a városban, és gondoskodjunk a macskák, éjszakai ragadozó emlősök elleni védelemről!

Az azonos típusú mesterséges odúkat hagyományosan egyesével, egymástól 15-20 m távolságra szokták kihelyezni. Ez alól persze létezik kivétel, mint például a több lakókamrát tartalmazó veréblakótelep-odú, illetve a mesterségesodú-fa. 

A madarak jól alkalmazkodnak az időjárási körülményekhez, így tulajdonképpen az egészséges, itt telelő, vagy épp nálunk áttelelő madarak emberi segítség nélkül is túlélnék ezt a hideg évszakot. A madarak etetéssel történő kertbe szoktatása, és megfigyelhetősége nagy élményt jelent gyereknek, felnőttnek egyaránt. Általuk jobban odafigyelünk környezetünk megóvására is, cserébe a madarak biológiai védekezést biztosítanak számunkra a gyommagvak, a rovar- és kisrágcsáló-kártevők ellen. Így tehát a téli madáretetésen mindkét fél, madár is ember is nyer, de csak akkor, ha ezt jókor és jól tesszük. Ezért vegyük figyelembe és tartsuk be az alábbi szabályokat:

1. Az etetési időszak az első tartós fagyok beköszöntétől ezek megszűnéséig, december elejétől március második feléig tart. Ez előtt és ez után már ne tegyünk ki eleséget a madaraknak.
2. A legmegfelelőbb étel a madarak számára a fekete napraforgó, és ez bőven elegendő is!
3. Adhatunk még némi gyümölcsöt, almát és olyan szedhető bogyókat, mint a vadszőlő, borostyán, tűztövis, vagy nyugati ostorfa.
4. Hosszabb, hidegebb napokon jó szolgálatot tehet némi állati zsiradék, elsősorban kacsa-, liba- és sertésháj is.
5. Élelmiszer hulladékot, ételmaradékot, kenyeret semmiképp se adjunk még szárazan se a madaraknak!
6. Adjunk a madaraknak inni is! Érdemes az egész évben működtetett itató mellett elkezdeni decemberben az etetést. Több madárfaj számára a téli ivó- és fürdőhely jelenti az igazi vonzerőt.
7. Költési időszakban, a fiókák kikelését követően TILOS a madarakat etetni! A kismadarak nem tudják a magot megemészteni, így azzal csak a fiókák tömeges kín-, és éhhalálát okozhatjuk.

Ha új helyen szeretnénk elindítani a madárbarát ligetünket, amibe az etetéssel próbáljuk becsalogatni a madarakat – ahogy a múzeum és a tűzoltóság kertjének esetében is –, akkor már október második felében elkezdhetjük az etetést. Különösen akkor, ha az aszályos időjárás miatt gyenge volt a fűfélék terméshozama. 

A nagy forróság és a csapadékhiányos időjárás miatt sajnos az idei nyár is pont ilyen aszályos volt, ezért Zsuzsi és Kinga már az ősz beköszöntével szorgos tervezésbe kezdett, tanulmányozva a városban élő madarak fajtáit, hogy megtudják, milyen madarak élhetnek a közelükben, és melyik mekkora nyílású odút szeret. Természetesen nem feledkeztek meg az itató tisztán tartásáról és friss vízzel történő feltöltéséről így ősszel sem, ne kelljen Varjú Vendelnek se a nyár során már olyan jól megszokott reggeli rutinján változtatnia.

Jarabin Kinga

Szöveg: Beköszöntött az ősz