Zsuzsi a tűzoltólány és Vadóc a méhecske kalandjai (4. rész)

A házavató

A tervek elkészítése után Zsuzsi listát írt, hogy milyen növények jöhetnek szóba, a kertbe:

Az évelő díszgyertya jól mutat kertben és virágágyásban egyaránt, nyáron szépen díszít virágaival, valódi pillangó mágnes, akárcsak a méhbalzsam, más nevén ápolka vagy vörös indiáncsalán. Borzas virágai a szár végén nyílnak, a száron kissé hegyes, kellemes citromra emlékeztető illatot árasztó levelek sorakoznak. A cickafark kezdő kertészek kezei közé kerülve is garantáltan túléli a próbálkozást. Igazi önbizalom növelő, valódi elpusztíthatatlan növény.

A nyári orgona illatát is nagyon szeretik a méhek és a pillangók. Viszonylag egyszerűen nevelhető cserje. A bíbor cserszömörce akár 4 méter magasra is megnő. Igen látványos, sötét lilásvörös leveleit ősszel lehullajtja. Bugavirágzata május és június hónapban nyílik, és egész nyáron megmarad.

A hóbogyó, nagyszemű talajtakaró cserje, jól alkalmazkodik, így a város közepén egy napsütötte kertben is jól fogja magát érezni. A nyári virágzás után göbös, fehér bogyói tavaszig a bokron maradnak, így egyben kiváló téli csemegéző hely is. Amit nagyon fontos tudni róla, hogy enyhén mérgező, így kicsi gyerekek mellé kertbe nem ajánlott, de ide, a tűzoltóság belső kertjébe tökéletes lesz – gondolta Zsuzsi. 

A kis levelű hárs koronája fiatal korában szép kúpos, később egész magasra tör. Kellemes illatú virágai június elején nyílnak, melyekből gyógytea készíthető. A kikeleti bangita még a lombfakadás előtt, februárban hozza gyönyörű, rózsaszín, orgona illatú virágait, mely igazi színpompát hoz a szürke tél után a kertbe. Bogyói embernek mérgezőek, de madaraknak táplálék. A keleti mák, vagy díszpipacs nagyszerű nektárforrás a méhek és más hasznos rovarok számára. 

Itt persze nem ért véget Zsuzsi növénytudománya. Volt a listáján még árvalányhaj, vesszőköles, menyecskeszem, napszemvirág, kőtörőfű, gyöngyvessző, sásliliom és madárlábú sás is. 

Amikor a lista elkészült, nem volt más hátra, minthogy el kellett menni vásárolni, ami persze a lányoknak mindig öröm, főleg ha virágokról van szó. A kertészet egy családi ház udvarán volt. A jegyzet segítségével könnyű volt gyorsan választani, mindenből vettek kettőt, mert hát párosan szép az élet még a növényeknek is. Másnap jöhetett az ültetés. 

Zsuzsi a tervek alapján kijelölte a növények helyét, hoztak ásót, lapátot, marhatrágyát, kannában vizet, és kezdődhetett is az ültetés. Kis gödröt ástak, tettek egy kis marhatrágyát a gödör aljába, jól belocsolták, kivették a cserépből a növényt, a gyökerét kicsit meglazították, beletették a gödörbe, betemették, majd újra meglocsolták. Amikor elkészültek, mulccsal beszórták a kertet. Így kevesebb öntözés kell, és gyomlálni is ritkábban kell majd. A mulcs jó a talajéletnek is. Sok bogár el tud bújni benne nyáron a nagy meleg, télen pedig a hideg elől. 

Jöhetett a madáritató. Az itató helyét egy erős tűzoltó, Laci ásta ki. Amíg Laci az ásással foglalatoskodott, addig Zsuzsi és Kinga körbetekert egy használt autógumit tófóliával, amit beleraktak a gödörbe, amikor Laci elkészült az ásással. Ez lett az itatómeder, amit kavicsokkal béleltek és faágakkal raktak körbe. Nagyon odafigyeltek, hogy ne legyen túl mély az itató, hogy a kismadarak kedvükre tudjanak benne fürdeni a nagy melegben, és hogy locsoláskor, valamint amikor esik az eső, cserélődni tudjon benne a víz. 

Nagyon szép lett a kert. Örömmel töltött el mindenkit, aki arra járt és megnézte, de még itt nem ért véget a munka. Hátra volt Vadóc és Vanda háza. A rovarhotelt a múzeum karbantartója, Béla bácsi készítette el. Nagyon ügyesen bánt a szöggel és a kalapáccsal, bármit el tudott készíteni. Nem kellett sokat várni a rovarhotelre sem. Még le is festette, szép pirosra. Zsuzsi hozott bele bambuszt és szalmát, Kinga gyűjtött bele nádat, sást, tobozt, ágakat, száraz falevelet és egy virágcserepet a szalmára, hogy a katicabogarak is otthont találjanak maguknak. A katicabogarak nagyon szeretik a levéltetveket, a rovarhotel mellé pedig egy rózsakertet terveztek a lányok a Múzeum igazgatójával, Imre bácsival, a rózsát pedig sajnos nagyon szeretik a levéltetvek, így fontos, hogy legyenek olyan rovarok a közelben, amelyek természetes ellenségei a levéltetveknek, ne kelljen vegyszert használni a kertben. 

A rovarhotelt gyereknapon avatták fel. Ezen a napon nem csak a Múzeum ajtaja volt nyitva, hanem a szertárkapu is a tűzoltóságon. A gyerekek bejöhettek, megnézhették, hol élnek a tűzoltók, beszélgethettek velük a munkájukról és még egy próbariasztást is megnézhettek. A megnyitón a Tűzoltó Zenekar játszott, a gyerekek pedig Imre igazgató bácsival közösen szórhatták körbe méhbarát virágmagokkal Vanda és Vadóc házát. Egy kedves pár, még virágot is hozott nekik, amit el is ültettek a ház elé. 

Vadóc és Vanda nem vártak sokáig, pár nap múlva be is költöztek új otthonukba. De nem csak ők örülnek a szép új rovarhotelnek. A szülők és a gyerekek valahányszor arra járnak, megállnak, megcsodálják, megbeszélik, miért fontos növényeket, fákat ültetni a város közepén, miért fontos rovarbarátaink védelme, és nem felejtik el figyelemmel kísérni a virágmagok szárba szökkenését sem.