Zsuzsi a tűzoltólány és Vadóc a méhecske kalandjai (3. rész)

Együtt sikerülhet!

Valahogy így lehetett ez Zsuzsi terveivel is, mivel egy nap a Múzeum pedagógusa, Kinga kopogtatott be az irodája ajtaján.

Tessék? Hogy milyen múzeum? Még nem meséltem róla?

A tűzoltóság tetején, ahol Zsuzsi dolgozott, egy igazi tűzoltó múzeum volt. Már amikor az ajtón belépett valaki a tűzoltóságra, egyből régi lóvontatású fecskendőkkel találta magát szembe. Ha pedig még el is kanyarodott a folyosón jobbra, akkor láthatott egy igazi turboreaktív oltógépet is, a lépcsőn felfelé pedig régi, emlékezetes tűzesetek és katasztrófák fotóit tekinthette meg. A Múzeum a megelőző tűzrendészet történelmi emlékeit őrizte és mutatta be egy nagyon szép és érdekes kiállítással. Sok régi sisak, tűzoltó védőruházat, tűzoltáshoz és tűzjelzéshez használt, valamint légzésvédelmi eszköz volt a termekben és a Múzeum folyosóján. Itt dolgozott Kinga, a Múzeum pedagógusa, aki mindenféle játékos foglalkozást talált ki az ide látogató gyerekcsoportoknak, de még a nyugdíjas kluboknak és a családoknak is.

Kinga nem csak pedagógus, hanem önkéntes tűzoltó is volt. Ez azt jelentette, hogy a múzeumi munkája mellett szívességből - és nem fizetésért - végzett tűzoltó munkát. Régen felült a nagy piros autóra, és azzal ment segíteni, ha baj volt, aztán beköltözött a pocakjába egy kisbaba, akit nagyon szeretett, és akire nagyon vigyázott, így a tűzoltást ráhagyta a továbbiakban a fiúkra és elkezdett óvodás gyerekeknek tűzmegelőzést tanítani. Ezt is nagyon fontosnak tartotta, hiszen önkéntes munkája során sokszor találkozott olyan tűzesetekkel és balesetekkel, amelyek felkészítéssel és odafigyeléssel megelőzhetőek lettek volna.

Na, de térjünk vissza Zsuzsi és Kinga találkozásához. Mert ez a mi történetünkben egy igen fontos pillanat volt. Egy nap, amikor Zsuzsi az irodájában ült és rendezgette a papírokat, Kinga kopogtatott be az ajtaján.

• Szia, Zsuzsi! Van itt olyan kertrész a tűzoltóságon, amit be lehet ültetni növényekkel? Egy fenntarthatósági projektbe kezdtem, és szeretnék létrehozni egy méhlegelőt, ahová felállítanék egy rovarhotelt is. Első körben. De vannak még terveim. Jó lenne egy madárbarát kert is egy kis itatóval. Mit gondolsz, ez itt megoldható?
• Szia! – válaszolt vidáman Zsuzsi, ugyanis nagyon megörült annak, hogy lesz segítsége a kert megvalósításában – Hát, persze! Gyere, megmutatom!

Még azon nyomban körbe is járták az összes zöld területet és megbeszélték, hogy kinek mi az elképzelése, ötleteket gyűjtöttek, hogyan is lehetne mindezt megvalósítani. Kinga írt egy egész éves projekttervet a Múzeumnak, engedélyeztette a Múzeum igazgatójával, aki egy nagyon kedves és együttműködő ember volt, és mindenben támogatta a kezdeményezést épp úgy, ahogy a laktanya parancsnoka is, akitől pedig Zsuzsi kért engedélyt a kertészkedéshez. Miután mindenki igent mondott, a lányok hatalmas lelkesedéssel kezdtek neki a munkának. 

Zsuzsi számba vette, hogy milyen területen helyezkedik el az ültetésre kijelölt kis kertrész, és hogy ott milyen növények is éreznék jól magukat. Nagyon fontos ugyanis a környezeti adottságok figyelembe vétele és a tudatos növényválasztás! Nem jó csak úgy össze-vissza vásárolgatni és ültetgetni, mert ha például olyan növényt veszünk egy napos kertbe, amelyik az árnyékot szereti, akkor bizony az a növény ott csak szenvedni fog és nem tud igazán gyökeret ereszteni. De ha szárazságtűrő, napfényt kedvelő növényt választunk, akkor az, vidáman fogja hozni nekünk egyik virágot a másik után.

Zsuzsi jegyzeteiben ez állt:

„Az ágyást épített környezet határolja, közel helyezkedik el a bejárathoz, melyet a készenléti állomány a Múzeum dolgozói, illetve az oda látogatók is használnak. Az udvarról és az utcáról is jól látszik.

Az ágyás illeszkedik az épített környezethez.

A felújított épülethez igazodva egy rendezett udvart biztosítana, mely kicsit lágyítana az épület merev vonalvezetésén. Megnyugvást adna az állomány számára a szolgálat okozta stressz enyhítésére, illetve a látogatók, a környék lakói és a járókelők számára is kellemes látványt biztosítana. Nem titkolt szándékkal a későbbiekben az udvar többi részének rendezésére, illetve követendő példaként, inspirációként a többi laktanya számára is. 

A kezdeti anyagi és munkaráfordítás után, egy kis gondozási igényű magas esztétikai értékű kert jöhetne létre.”

Ezután következtek a növényválasztás szempontjai:

„Tájolás: egész nap benapozott, déli fekvésű ágyás az épület közelében. A kert benapozottsága miatt fontos, hogy a növények:

• nagy fényigényűek legyenek,
• jó szárazságtűrő képességük legyen.

További fontos szempontok:

• biztosítsanak élőhelyet és táplálékot a rovaroknak, madaraknak,
• kora tavasztól késő őszig virágozzanak, így látva el nektárral a méheket, pillangókat, más beporzó rovarokat,
• a beültetett díszfüvek biztosítsanak telelő helyet számukra, 
• legyenek meghagyott magtokok a madaraknak, téli tápláléknak,
• fontos az évelők használata, mert így évről évre fejlődik, növekszik a kert növényállománya,
• a kiválasztott növények ne csak a meleg évszakokban díszítsenek, télen is legyen egy kis színfolt a kertben,
• kerüljenek örökzöldek is a kertbe, de választhatunk a kérgükkel vagy az elszáradt leveleikkel díszítő növényeket is.

Kinga marketing tervet készített, mert szerette volna bevonni a kerület lakosait, óvodáit a projektbe, hiszen a zöld területek kialakítása, de legfőképp fák ültetése egy város közepén közös érdek, és nem csak Vadóc, Vanda meg a többi beporzó rovar, az itt élő madarak miatt, hanem miattuk, emberek miatt is. A sok beton felület nyáron rengeteg hőt termel, amitől egyre elviselhetetlenebb lesz a hőség. 

A fásított zöld területek akár 12 Celsius-fokkal is hűthetik a városok felszíni hőmérsékletét. Ez a hűsítő hatás annak köszönhető, hogy a fák lombjai árnyékot adnak, valamint hogy a fák belsejében lévő víz, pára formájában távozik a leveleken keresztül hőt vonva el a környezetéből. 

Az előrejelzések szerint száraz, aszályos nyarak várnak ránk, amin egy ideig öntözéssel még könnyíthetünk, de amint az aszály miatt vízhiány alakul ki, már öntözni sem tudunk majd. Nyáron a hőhullámok egyre hosszabbá, forróbbá, a városok valóságos szaunává válnak. Ez a nagy meleg megviseli az emberi szervezetet. Hőhullámok idején a hőguta, a kiszáradás, a légzőszervi és a szív- és érrendszeri betegségek veszélye megnő, amiben főként a kisbabák és a nagyszülők, dédszülők a legérintettebbek, ezért rájuk különösen figyelni kell, hogy igyanak eleget és ne menjenek ki, amikor a legmelegebb az idő. 

Szerencsére azonban van megoldás. A fák ültetésén és megóvásán kívül a zöldtetők, zöldfolyosók, vízáteresztő járdák, az ivó kutak, szökőkutak, vizes játszóterek, az épületekre felszerelt árnyékolók, ablakfóliák mind-mind olyan lehetőségek, amelyek segítenek élhetővé tenni a várost a nyári forróság idején. 

Ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak nem elég csak olvasni és beszélgetni arról, hogy mekkora a baj a Földdel. Fel kell állni a karosszékből és valamit tenni kell azért, hogy ez ne így menjen tovább! Már egy virágláda az ablakban, egy magas ágyás a teraszon is sokat segíthet. Összefogással és megfelelő elszántsággal pedig még nagyobb eredményeket érhetünk el a saját családunkban, iskolai, lakó vagy munkahelyi közösségünkben. Ahogy Zsuzsinak és Kingának, épp úgy sikerülhet mindenkinek elindulni és hasonló gondolkodású, támogató társakra találni a változás útján.