Füsti, Kormi és a Tűzkalózok Múzeuma 5. rész
2024. április 24. 13:08
A rókák többsége ösztönösen fél a tűztől. De ne feledjétek! Félni csak attól lehet, amit nem ismerünk! Ha megismered a tüzet és tudod, hogy bánj vele, hogyan védekezz ellene, vagy épp miként tudod eloltani, akkor már nincs is mitől félned!
Az első hivatásos tűzoltóság
A következő helység elég szűk volt. Vigyázni kellett, hogy ne menjenek neki a vitrinek üvegeinek. Középen egy talapzatra felállított és körbeüvegezett szobor foglalt helyet. A szobor régi idők tűzoltóit ábrázolta. Lovak vontatta járművükön siettek a bajba jutottak segítségére. A szobrot készítő művész nagyon ügyes volt, látszott a sietség és az izgalom a lovakon és a tűzoltókon is.
- Mondd csak, Kormi, te félsz a tűztől? – kérdezte Jack bácsi a kis-rókát.
- Nem én! – húzta ki magát büszkén Kormi.
- És te? – fordult Füsti felé Jack bácsi.
- Én sem! – vágta rá Füsti.
- Mit gondoltok, a rókák többsége fél a tűztől?
- Szerintem igen – gondolkodott el a válaszon Kormi. – Amikor az óvodában tűzriadó próba volt, sok kis-róka sírt, pedig nem is volt igazi tűz, csak a jelzőcsengő szólt, és ki kellett menni az udvarra.
- Így, ahogy mondod, Kormi. A rókák többsége ösztönösen fél a tűztől. De ne feledjétek! Félni csak attól lehet, amit nem ismerünk! Ha megismered a tüzet és tudod, hogy bánj vele, hogyan védekezz ellene, vagy épp miként tudod eloltani, akkor már nincs is mitől félned! Régen sem volt ez másképp. A rókák féltek a tűztől, így ha valahol tűz ütött ki, akkor vagy mentek egymásnak segíteni, vagy nem. Felmerült az igény a szervezett tűzoltásra, hogy meg tudják védeni a saját tulajdonukat, és senki ne maradjon segítség nélkül. Az első összefogások a diákok körében vagy épp a céhekben alakultak ki. A céhek egy-egy szakma rókáit fogták össze. Például a kovácsokat, vagy a cipészeket, vagy épp a pékeket. Segítő közösséget alkottak. Gondozták az idős rókákat és segítettek egymásnak, ha baj volt. Amikor egy pékségben tűz ütött ki, akkor nem kellett arra várni, hogy valaki jön-e segíteni vagy sem, hanem szóltak egymásnak a pékek, és már mentek is. Ha épp egy kovácsműhely kapott lángra, akkor a kovácsok siettek egymás segítségére. Kialakították a tűzfigyelés rendszerét is. Melyik volt az a hely, ahonnan jó messzire lehetett látni egy faluban?
- A templomtorony – felelt Füsti.
- És mi van a templom tornyában, amivel zajt lehet csapni?
- Harang – válaszolt Kormi.
- Amikor még nem volt harang, hogy tudták egymást figyelmeztetni a rókák?
- Kiabáltak, hogy „tűz van, tűz van!” – mondta szinte egyszerre Kormi és Füsti.
- Ezt a zajkeltést és figyelemfelhívást úgy hívták, hogy tűzilárma. Ma már mivel tudjuk értesíteni a tűzoltóságot, ha baj van?
- Mobiltelefonnal – felelt Kormi.
- Ahhoz azonban, hogy fel tudjuk hívni a tűzoltóságot, létre is kellett hozni egy olyan szervezetet, aminek a dolgozói már hivatásos tűzoltók. Ez a munkájuk, a szakmájuk, ezt tanulják, ezen a területen képzik, fejlesztik magukat, a tűzoltáshoz használt eszközeiket, és lehet őket riasztani tűz estén, mert a nap huszonnégy órájában készenlétben állnak. Az első hivatásos tűzoltóságot Magyarországon gróf Széchenyi Ödön hozta létre. Londonban tanult. Először nem szívesen látták a londoni tűzoltók, de olyan elhivatott és lelkes volt, hogy hamar megszerették. Londoni tapasztalatai és tanulmányai alapján hozta létre a fővárosi hivatásos tűzoltóságot. Ez olyan jól sikerült neki, hogy messze földön híre ment. A hír egész Törökországig jutott. A törökországi földrengések megváltoztatták az ottani építkezési szokásokat. A házak kő helyett fából épültek. A fa rugalmasabb, mint a kő ezért jobban ellenállt a földrengésnek, viszont könnyebben lángra kapott, több lett a tűzeset. Mit gondoltok, kihez fordultak segítségért?
- Gróf Széchényi Ödönhöz? – kérdezte bizonytalanul Füsti.
- Igen, jó következtetésre jutottál – biztatta Jack bácsi. – Az akkori uralkodó, Abdulaziz szultán Magyarországtól kért és kapott segítséget. Gróf Széchenyi Ödön örömmel utazott Törökországba, azon belül is Konstantinápolyba, ahol segített hatékonyabbá tenni a török tűzoltóságok működését.
- Ha nagy leszek, lehet, hogy én is tűzoltó leszek – álmodozott Kormi.
- Figyelj oda a környezetismeret foglalkozásokon, a legfontosabb tantárgyad az iskolában a fizika és a kémia lesz, gyere el többször ide a múzeumba, tanulj, és persze eddz sokat - mert egy tűzoltó nemcsak okos, hanem erős is -, akkor biztosan sikerülni fog! – bátorította Kormit Jack bácsi.
Jarabin Kinga