Füsti, Kormi és a Tűzkalózok Múzeuma 4. rész

A vízipuska

• Ki szeret nyáron strandra járni? – kérdezte Jack bácsi.
• Én! Én! – kiáltozták a kis-rókák sorra.
• És kinek van vízipuskája? – tette fel az újabb kérdést Jack bácsi.
• Nekem! – felelt lelkesen Füsti
• Nekem is, és az enyém nagyobb! – dicsekedett Kormi. – Sokkal több víz fér bele, és messzebbre is tudok vele lőni, mint Füsti!
• Képzeljétek el, hogy az első, tűzoltásra használt, már direkt erre a célra kifejlesztett eszközök is a vízipuskák voltak. És ahogy Kormi jól megfigyelte, minél nagyobb volt egy vízipuska, annál több víz fért bele, és annál messzebbre, de nemcsak messzebbre, hanem pontosabban is lehetett vele lőni. Ez miért volt fontos szempont a tűzoltásnál?
• Mert a tűz nagyon meleg, és hogy ne kelljen hozzá közel menni – felelt Füsti.
• Így van, ekkor még nem voltak olyan ruhák, amik megvédték volna a tüzet oltó rókákat a lángoktól és a nagy hőtől, ráadásul a legtöbb eszközük egy része fából volt, még az első vízipuskák is, amik könnyen lángra kaphattak a tűz közelében, ezért fontos volt, hogy minél távolabbról tudják eloltani a tüzet. A másik probléma, amit meg kellett oldaniuk, hogy a víz közelebb kerüljön a tűzhöz. Kút kezdetben a település közepén volt. Innen hordták a rókák a vizet a házakba főzéshez, tisztálkodáshoz, vagy épp amikor tűz ütött ki. Ez vödörrel lassú volt, fárasztó és nem túl hatékony. A vízipuskát követte a fecskendő feltalálása. Ez egy olyan jármű volt, amin már volt egy kád, egy nagyobb tartály, amiben szállították a vizet. Ez itt egy állatról kapta a nevét. Szerettek barkochbázni?
• Igen! – kiáltott egyszerre Füsti és Kormi.
• Gondoltam valamire – kezdte Jack bácsi.
• Élőlény? – kérdezte Kormi.
• Igen – felelte Jack bácsi.
• Két lába van? – kérdezte Füsti.
• Igen – felelt ismét Jack bácsi.
• Toll van a testén? – kérdezte Kormi.
• Igen.
• Akkor valami madár lesz – morfondírozott Kormi. – Költöző madár?
• Igen.
• Egy cipős-doboznál kisebb?
• Nem.
• Akkora, mint egy cipős-doboz?
• Nem.
• Akkor nagyobb, mint egy cipős-doboz?
• Igen. Már egész közel jártok. Még fontos, hogy milyen színű a tolla.
• Barna? – kérdezte Füsti.
• Nem.
• Fekete? – kérdezte Kormi.
• Van benne fekete is – felelt Jack bácsi.
• Békát eszik? – csillant fel Füsti szeme.
• Igen – helyeselt Jack bácsi.
• Akkor tudom már, tudom már! – lelkendezett Füsti. – Gólya!
• Eltaláltad Füsti! Nagyon ügyesek voltatok. Ez itt egy gólyanyakú fecskendő. A nevét a hozzá erősített sugárcsőről kapta, ami olyan hosszú és kecses, mint a gólya nyaka. Ezt követte a tömlők feltalálása, amivel még messzebbről lehetett a vizet a tűzhöz juttatni, majd a fecskendők fejlődése következett. Ebből még róka manccsal hajtották, pumpálták ki a vizet, utána jött a gőzfecskendő, majd a benzinmotoros. A technika fejlődésével a meghajtás is fejlődött. A gólyanyakú fecskendőt még ló húzta, majd jöttek a gépi meghajtású fecskendők. De ne szaladjunk ennyire előre – zárta le gondolatait Jack bácsi, miközben elhagyták a vízipuskás termet.

Jarabin Kinga