Füsti, Kormi és a Tűzkalózok Múzeuma 3. rész

Római kalandozások

A két kis-róka izgatottan követte Jack bácsit az emeletre egy hosszú lépcsősoron keresztül. A lépcső mellett régi tűzesetek képei sorakoztak. Fent, az első teremben térképek voltak a falon, régi cserépedény és balta maradványok a tárlókban, a terem közepén pedig egy hatalmas római katona fából készült szobra állt.

• Kit ábrázol ez a szobor, Jack bácsi?
• Ő itt Szent Flórián, a tűzoltók és minden tüzes szakma védőszentje.
• Tudtok nekem tüzes szakmákat mondani?
• A kovács! – vágta rá Kormi.
• Nagyon ügyes vagy! – dicsérte meg Jack bácsi – Füsti? Biztosan te is tudsz egyet. Finom illatokat érzek, talán kifli lesz… vajon ki készíti és miben süti?
• A pék a kemencében! – válaszolt lelkesen Füsti.
• Így van. A kéményseprő, a pék, a kovács és a tűzoltók, és minden tüzes szakma védőszentje Szent Flórián. Flórián római katona volt. Egy alkalommal tűz ütött ki a táborban. A tüzet Flórián rátermettségének és ügyes szervezőkészségének köszönhetően sikerült megfékezni. Ekkor még nem voltak ilyen szép nagy piros gépjárműfecskendők. A vizet vödörrel hordták a kútból, a vödröt sorra adták egymásnak az emberek, amíg a tűzhöz el nem értek vele. Nem volt könnyű dolguk. Nézzétek csak azt a festményt! Mit láttok rajta?
• Ég az egyik ház teteje, amit valamivel próbálnak lebontani, a másik ház tetejére pedig vizes lepedőket tesznek. De miért?
• Kezdjük az elején. Mi kell az égéshez? – kérdezte Jack bácsi a fiúkat.
• Magas hőmérséklet, amit például a gyertya vagy a gyufa lángja adhat. – felelt Kormi.
• Kell éghető anyag is, mint például a fa! – egészítette ki Füsti.
• Nagyon okosakat mondtatok, de kell még egy harmadik dolog is. Kell az égéshez oxigén, ami a levegőben van. Mit gondoltok, a tűz mindig ártalmas vagy lehet a tűz a barátunk is?
• A péknek és a kovácsnak biztosan a barátja a tűz, de a tűzoltónak az ellensége – gondolkodott hangosan Füsti.
• Miért? – kérdezett vissza Jack bácsi.
• Azért, mert a pék nem tudna kenyeret sütni tűz nélkül. A kovács sem tudná megformálni nélküle a vasat. De a tűzoltó harcol a lángokkal, amikor egy ház vagy az erdő kigyullad.
• Pontosan. Amíg a róka javát szolgálja és befűti vele a lakást, megfőzi vele az ételt - úgy mondjuk, hogy ellenőrzött körülmények között ég a tűz -, addig a barátja. De amint a tűz elszabadul és kárt okoz, veszélyezteti az otthonunkat, az életünket, akkor már a tűz az ellenségünk lesz. A tűzesetek 99 százaléka figyelmetlenségből adódik. Ez azt jelenti, hogy 10 tűzesetből 9 tűzeset bizony azért történik, mert a róka gondatlan, felelőtlen és ottfelejti a tűzhelyen a serpenyőt, nem takarítja ki ősszel a kéményt, vagy épp nem oltotta el elég gondosan a tábortüzet. Tüzet úgy tudunk eloltani, hogy ebből a háromból –éghető anyag, magas hőmérséklet, a levegőben lévő oxigén - valamelyiket elvesszük. De térjünk közben vissza a képhez. Amikor a tetőt bontják, elveszik a tűz útjából az éghető anyagot. Amikor vízzel locsolják, vagy épp védik a másik házat a vizes lepedőkkel, akkor úgy mondják, hogy gyulladási pont alá hűtik az égő anyagot. Ezek nem sima, hanem ecetes vizes lepedők. Úgy tartották, hogy az ecetes víz oltóhatása jobb, mint a sima vízé, ezért ecetes vízbe mártották a lepedőket, amikkel védték a környező házakat a tűztől. De nem csak védekező céllal használták a vizes kendőt, hanem a tűz eloltására is. Amikor letakarod az égő felületet, akkor elzárod a tűz útjából a levegőt, és ezzel elveszed az égéshez szükséges harmadik elemet, az oxigént.
• És mi ez a furcsa hangszer? – kérdezte Kormi rámutatva az egyik vitrinben felsorakozó sípokból álló oszlopsorra.
• Ez egy víziorgona.

Jack bácsi még megmutatta a fiúknak a víziorgona hangját, ami nagyon hasonlított a furulyáéhoz, majd továbbhaladtak a múzeum következő termébe.

Jarabin Kinga