Zsuzsi a tűzoltólány és Vadóc a méhecske kalandjai (1. rész)

Zsuzsi a tűzoltólány

Tél volt. Nagy pelyhekben hullt a hó, amitől pár órára fehér takaró lepte el a tájat. Sajnos már évek óta olyan enyhe és változékony volt a téli időjárás, hogy ha havazott is, gyorsan elolvadt. 

Zsuzsi egy bögre forró teával állt az iroda ablakában, csodálva az aláhulló pelyheket. Mint megannyi angyal apró szárnyacskája – gondolta, miközben gyerekkori emlékek kúsztak elő szívéből. Nagyon szeretett a friss hóba feküdve, kezét-lábát lengetve hóangyalt rajzolni, imádott hóembert építeni, görgetni a nagy hógombócot, míg már elég kövér nem lett. Sosem hagyott ki egyetlen hógolyó csatát sem, és amikor csak tehette szánkóval csúszott le a közeli domb oldalán barátaival. Az volt ám az igazi móka!

Az emlékein elmosolyodva ült vissza az íróasztalához. Zsuzsi, tűzoltó lány volt. Igaz, nem sietett a nagy piros tűzoltóautón bajba jutott emberek megmentésére, az erőmunkát meghagyta a fiúknak, de a tűzoltók élete és munkája nem csak csupa veszélyből és tűzoltásból áll, így Zsuzsi is könnyen megtalálta a helyét és a neki való munkát a tűzoltóságon. Műszaki biztonsági tiszt volt. Ő felelt a laktanya működéséért és ellátásáért. Olyan volt, mint egy anya a családban, aki gondoskodik arról, hogy minden gyerekének legyen cipője, ruhája, iskola táskája és ceruza a tolltartójában. Csak épp a tűzoltók munkájához szükséges sisakokra, védőruhákra és eszközökre kellett odafigyelnie.

A hely, ahol dolgozott, igazán különleges volt. Persze már egy tűzoltóság már önmagában is igazán különleges, de az az épület, ahol Zsuzsi dolgozott, épp Budapest mértani középpontján helyezkedett el. Ez azt jelenti, hogy ha Budapestet egy körzővel rajzolnánk fel a térképre, épp itt, a X. kerületi tűzoltóságon szúrnánk le a körző hegyét. Az épület pont a kör közepén lenne.

Zsuzsi a négy évszak közül a tavaszt szerette a legjobban. Több okból is. Egyrészt nagyon szerette a virágokat, másrészt volt egy kis barátja, Vadóc, aki ilyenkor bújt elő téli szálláshelyéről, feleségével, Vandával. Vadóc nevét nem a természetéről kapta. Kifejezetten nyugodt és békés méhecske volt. Vanda mondogatta is, hogy birka türelme van a férjének, meg hogy fát lehetne hasogatni a hátán. Emellett még szorgalmas és dolgos is volt. Ha kellett álló nap repült egyik virágról a másikra, csak elengedő nektár legyen otthon. 

Vadóc nem akármilyen méh volt. Igazi vadméhecske! A tél kritikus időszak volt Vadócnak és Vandának is épp úgy, mint az összes többi vadméh fajnak, még akkor is, ha enyhe volt az időjárás és csak egy-két hétre voltak éjszakánként fagyok. A méhek hidegvérűek. A nap melegíti fel a testüket. Könnyen megfagyhatnak, ráadásul télen nincs elég táplálékuk sem. Nagyon be kell osztani azt, amit elraknak az ősszel télire.

A különböző vadon élő méhfajok más-más módon alkalmazkodtak ezekhez a kedvezőtlen téli körülményekhez. A posztméhek dolgozói és termelői ősszel elpusztulnak, csak az új méhkirálynő marad életben, aki a föld alatt aszik téli álmot egy elhagyott egérlyukban. Tavasszal, amikor felébred, új kolóniát alapít.

A kék fadongók egyedül, vagy kis csoportokban telelnek át saját készítésű fészkeiben, faüregekben vagy hasadékokban. Az olyan vadméhek, mint amilyen Vadóc is, párt választanak maguknak. A hím és a nőstény vadméhek együtt telelnek át, ahogy Vadóc és Vanda is. Üreges növényi szárakban, szederben, bodzában, bodzabogyóban vagy sövényrózsában találják meg téli szálláshelyüket. 

A házi méhekről a méhészek gondoskodnak minden évszakban. A vadméh fajok élőtere az ember terjeszkedésével jelentősen csökkent, így sokat segíthet nekik, ha a virágok, bogyós növények, cserjék, lombhullató évelők és egynyári növények üreges szárának visszavágásával tavaszig várnak az emberek. A virágoskerteket tavasztól őszig virágzó növényekkel ültetik tele, hagynak néhány levélkupacot és elszáradt fát a földön heverni, vagy épp rovarhotelt építenek a virágoskert közelébe, mely jó helyet biztosít a peték és a méhek átteleléséhez.

Ez az! Csillant fel Zsuzsi szeme a hirtelen jött ötlettől. Készítek ide a tűzoltóság elé egy rovarhotelt, hogy Vadócnak és Vandának biztos telelő helye legyen. Így télen is rá-rá tudok nézni, hogy minden rendben van-e, és nem kell tavaszig aggódva várnom a viszontlátásra. Gyorsan elő is vett egy darab papírt, meg egy ceruzát, és hozzálátott a rovarhotel megtervezéséhez. 

(Jarabin Kinga)