Babonák, tűzzel kapcsolatos népszokások

A tűzzel, füsttel, lánggal, parázzsal kapcsolatos hiedelmek a nép lelkében éltek, átalakultak olyan szokásokká, tevékenységekké, amelyek eredetét nem kutatták, egyszerűen természetfeletti erők hatalmának tudták be, és amelyeket ma már persze derültséggel fogadunk. Különféle babonák alakultak ki azzal kapcsolatosan, hogy a tűz miként, milyen állapotában jelent meg, mi volt az eljárás, a vele való bánásmód, és miként lehetett kiengesztelni, hogy megelőzzék haragját. A természethez közel álló embereknél természetesen nagyon sok állathoz kötődő babonát is követtek. A hiedelmek tájegységenként is jelentősen eltértek egymástól. Három részes összeállításunkban ezek közül mutatjuk be a legérdekesebbeket. Íme elsőként néhány „izgalmas” megfigyelés:

Tűz lesz, 

ha a csillagok közel vannak az égbolthoz, de ha három nap alatt nem volt, akkor nem is lesz

ha a gyümölcsoltó boldogasszony éjjele szép tiszta, abban az évben sok tűz lesz

ha a gyerekek téglából játékkockát csinálnak,

ha sok az üres makk, míg a pondrós makk jó évet jósol,

ha két vagy három toronyban egyszerre ütnek az órák,

ha a kemence, vagy a ház valamelyik része megreped,

ha az újév napján egyik házból a másikba szenet visznek,

ha a tűzeset alkalmával a kéregető koldus egyik sorról a másikra megy át, a tűz is átcsap egyik házsorról a másikra,

ha valaki éjjel tükörbe néz, annak leég a háza,

ha valaki gyufát kér kölcsön és megköszöni,

ha az ács az új házban az első szeget beveri, és abból szikra pattan ki,

ha valamely épületfa faragás közben sziporkát vet, azt nem szabad beépíteni, mivel azt a házat villám fogja elpusztítani.

Ajánlott irodalom:

Galambos Éva: Hogyha a tűz éhes, szomjas! Babonák, tűzzel kapcsolatos népszokások. In: Tűzoltó Múzeum évkönyve IX. Budapest, 2008.

Dr. Roncsik Jenő: A tűz a babonában, néphitben és a népszokásban Magyarországon. In: Debrecen szab. kir. város Hivatásos tűzoltóságának évkönyve - 1926 (Debrecen, 1927)