Népgázálarc

Az I. világháborús harcászati tapasztalatokból kiindulva a ’20-as, ’30-as években reális veszélynek tűnt a városok elleni gáztámadás. A Légoltalmi Liga létrejöttével elkezdődött a polgári lakosság elméleti és gyakorlati felkészítése a lehetséges vészhelyzetekre. Számukra fejlesztették ki az M 36 típusú gázálarcot, melyet népgázálarcként is ismerünk. 

Mivel lakossági használatra készült karbantartása és üzemeltetése viszonylag egyszerű volt. Az álarc könnyen és olcsón előállítható anyagokból készült. Teste bordó színű, gumírozott szövet, szemüveglencséi pedig átlátszó műanyagból vannak. Páramentesítő lemez nem tartozott hozzá, így használat előtt páramentesítő szappannal vagy kenőccsel kellett belülről kezelni. Az olajzöld szűrőbetét feladata volt a belélegzett levegő megtisztítása. Öntapadó szalaggal és zárókupakkal volt lezárva. Ezt használat előtt el kellett távolítani. A gumiból készült szelepet alumínium szelepház védte. 

A népgázálarchoz rendszeresített szűrőbetét rendkívül korszerű volt, a korszakban használt összes harci gáz ellen védett. A szénmonoxid, a városi gáz illetve a robbanáskor keletkezett égéstermékek ellen azonban nem nyújtott védelmet. A szűrő használat közben folyamatosan használódott, így időnként cserére szorult. Az álarc kilégző szelepe a bal oldali szemnyílás alatt található.  

A megfelelő tárolás és tisztítás meghosszabbította élettartamát. Használat után csakis szárazon lehetett eltenni. A közvetlen, erős napfénytől óvni kellett, a gumirészek berepedezése miatt. A kilégző szelepet rendszeres időközönként glicerinnel kellett tisztogatni.

Öt méretben gyártották. A legnagyobb az 1-es, a legkisebb az 5-ös méret volt. Egy átlagos férfi számára a 2-es méret bizonyult a legmegfelelőbbnek. A helyes méret megtalálása nagyon fontos, ellenkező esetben a légmentes zárás nem valósult meg maradéktalanul. A méretezés az álarctest homlokrészén található.

A népgázálarc készlet 1 db álarctestből, 1 db betétből, 1 db páramentesítő szappanból vagy kenőcsből, illetve használati utasításból állt. Hordtáskában, illetve kartondobozban árulták, ára ettől függően változott. A népgázálarc feleannyiba került, mint a professzionális katonai vagy légoltalmi gázálarcok, így a lakosság egy része számára is elérhető volt. A Légoltalmi Liga országos segélyakciót hirdetett, amely alkalmából segélybélyeget lehetett vásárolni, ezzel is segítve a rászorulók álarchoz jutását.

Az eszközt a Mercur Műszaki és Vegyipari Rt. gyártotta. Mintaboltjukban, illetve postai úton lehetett megvásárolni.  Az árusítás a II. világháború alatt és után sem állt le. Gyártását az 1956-os forradalom után állították le.