Kurátori kérdezz-felelek

2026. október 3-án nyitotta meg kapuit a Tűztár. Ennek kapcsán beszélgettünk Telek Bence magángyűjtővel, a gyűjtemény tulajdonosával, a tárlat kurátorával.

Hogyan kezdődött a gyűjtés? Emlékszel még az első tárgyra, ami megfogott és elindított ezen az úton?

Még elsős koromban kezdtem gyűjteni, akkor régi pénzt és emlékérmeket. Az első darabok között postaautós 500Ft-os emlékérme, ezüst 200Ft-osok és pár külföldi pénz volt. Gyermekként mindenki Dáriusznak érezte magát egy pár csillogó, különleges érmétől, ha külföldi volt, akkor az ismeretlen írás miatti nyomozás még tovább fenntartotta az érdeklődésem.

Miért éppen ezek a tárgytípusok ragadták meg a figyelmed? És miért pont a tűzoltókhoz kapcsolódóak? Van esetleg kötődésed a tűzoltósághoz?

Kezdjük a végénél inkább. Általános iskola 8. osztályában jártam, mikor jelentkeztem a Jánossomorjai Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek ifjúsági verseny csapatába. A versenyen rosszra fordult az idő és egyik versenyszám alatt egy eséstől pár bordám megrepedt és eltört. Másban egy ódzkodás lenne ezután, bennem egy elköteleződés alakult ki. Így vagyok már 10 éve a helyi vonulós állomány tagja és ettől az évtől a Győr-Moson-Sopron megyei Tűzoltó Szövetség Mosoni képviselője.

Ez és a gyűjtőszenvedély megindított a tűzoltás történet kutatása felé. 

Mi alapján választod ki, hogy egy tárgy bekerüljön –e a gyűjteményedbe? 

A gyűjteményem az 1800 és 1950 közötti időszakot próbálja lefedni. A gyűjteménybe bekerülésnek sok kritériuma nincs, mondhatni a korszak a legfőbb, hogy benne legyen, de természetesen az állapot is közrejátszik, főleg ha már több darabbal is rendelkezem. Például 17 darab 1902/3-as típusú, 15 éves szolgálati éremmel rendelkezem, de ebből 4 gyártó, összesen 12 változata fedezhető fel. Nem titkolt célom a szolgálati érmekből és a helyi kiadásokból egy nagy katalógust egyszer összeállítani. Mára már az is szempont lett, hogy valamennyire gazdaságilag is stimmeljenek a mutatók. Volt olyan darab amiről azért mondtam le, mert a ritkasága ellenére a piaci ár 3-szorosát kérték. Ugyan nem azzal tervezek, hogy én számolom fel a gyűjteményem, de számomra a család az első és ha el kell adni, akkor Ha lehet pozitív mérleggel szeretném zárni és ahhoz jó vételi árak kellenek. Ergo befektetésként is tekintek rá és ez nehezítő körülmény új darabok beszerzésekor 

Ha ki kellene választanod egyetlen tárgyat, ami a gyűjteményed legjobban jellemzi, melyiket választanád és miért?

Nehéz kérdés, mert jellemezni talán a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség díszjelvénye tudná leginkább, hisz ennek mintájára készült el a Tűztár zászlaja is. A díszjelvényt csak kivételes személyek kapták meg akik a Szövetséget hosszan, magas színvonalon támogatták, a hivatásának nagy pártfogói voltak.

Viszont ami az én gyűjtői szenvedélyem és nézőpontomat leginkább jellemzi az egy tiszteletjegy a Mosonszentjánosi Tűzoltó Egylet 1928-as évi őszi báljára. Nekem a helytörténeti tárgyak is része a gyűjteménynek, melynek két ágát ez a darab ötvözi. Sajnálatosan ezt nem tudtam itt kiállítani, mert június 23-án megnyitottam a Jánossomorjai Helytörténeti Gyűjteményben a helyi darabjaimból egy másik tárlatot. Most kicsit örülök is, hogy egy kevés hely felszabadult.

Mennyit lehet megtudni egy egyenruha vagy numizmatikai anyag egykori történetéről? Van olyan tárgy, aminek különleges a története?

Konkretizálva, hogy ki hordhatta a bizonyos egyenruhát azt az előkerülés helye tudja segíteni vagy ha vannak írott nyomok, mint szertárkönyv, vagy ruhában etikett címke, esetleg egy darab papír névvel. Hogy mit élhetett meg egy ruha azt már kételkedve kell figyelembe venni. A tárlatban látható 1940M vörös állományjelzős zubbony például 1943-ban került használatba a szertárkönyv szerint. A kivonása után olajfogó rongyként hasznosították a helyiek elmondása szerint, majd 7 éve így került hozzám és kezdtem meg a restaurálását. Egy numizmatikai darabnál annyival egyszerűbb a helyzetünk, hogy a gyártókat nemesfém darabokba beleütötték a jelölésüket, így a színesfém darabok kikövetkeztethetőek így. Vannak darabok amiknél nem ismert, de könnyebben nyomozható, mint egy ruhánál. Az, hogy ki kaphatta meg az adott darabot a nagy darabszám és a nagyrészt megsemmisült főkönyvi állomány nehezíti. Szerencsére van a gyűjteményemben és a tárlatban is kimondottan ritka darab ami már be lett azonosítva. Ilyen a Győri 25 éves szolgálati érem, amiből 6 került adományozásra. Ennél a darabnál Schramm Ede Győri törvényszolga stb. és önkéntes tűzoltó volt aki kiérdemelte. Ez a darab a családjától került hozzám vásárlás útján. 

Hozzávetőlegesen hány darabból áll a gyűjteményed? Hogyan tartod nyilván a darabokat?

Nagyjából ezer darab körül járok már. A pár milliméteres fémlemeztől a többkilós sugárcsövön át a múltszázadi zubbonyig sok minden, különböző méretben akad. Táblázatban próbálok nyilván tartani minden darabot név szerint, vételi árral, darabszámmal, gyártó megnevezéssel. 

Hogyan tárolod a gyűjteményed?

Nem tudom jelenleg máshogy megoldani, mint zakótáskában a zubbonyokat amik zárt dobozban vannak, esetleg a többi, használati ruha mellett lóg. Van olyan dokumentum és kitüntetés, ami a tárlat falán látható fekete vitrinekben van bemutatva. Ez odahaza is így szerepel. A legtöbb kitüntetés viszont szakboltban vehető kofferben pihen, elválasztva egymástól, hogy ne sérüljenek. A mostani kiállításra elkészült tablók jó kérdés, de kis méretük miatt szerintem megoldom az elhelyezésüket. 

Milyen szempontok alapján választottad ki a Tűztár tárlatban kiállított tárgyakat?

Legfőképp eltéréseket szerettem volna bemutatni az alap formavilág mellett. Ez akkor működik, ha sok egyforma darabom van. Szerencsére a legtöbb Tűzoltó Szövetségi szolgálati érmemből van kettő darab így mindkét oldala látható. Viszont nem az volt a szándékom, hogy mindenemet is bemutassam, mert sok értelme nincs a korábban említett 15 éves szolgálati éremből 12 félét bemutatni, főleg ha nagyítóval látható a változás csak. A Tűztár itteni kiállításában a szervezett tűzoltás kezdetétől 1946-ig vannak jelen darabjaim. A Rákosi és Kádár kori, illetve rendszerváltás utáni darabjaimat most hely és lehetőség hiányában nem hoztam magammal.

Illetve nem a mai politikai vonatkozásban lokálpatriótaként helyi, környékbeli darabokat szerettem volna jobban megismertetni a látogatókkal, győri, mosoni, magyaróvári és soproni darabokat. 

Mit szeretnél általuk bemutatni a látogatóknak?

Helyi daraboknál azt a sokszínűséget ami jelen volt minden ünnepi érméjüknél. Legyen szó zászlószentelésről, évfordulóról, szertáravatásról vagy érdem elismeréséről.

Az MOTSZ szolgálati érmei változását. Főleg azt ahogyan 1886-tól 15 év elismerésétől 1916-tól már 40 év szolgálat jutalmazásáig eljutottunk. De ide tartozik a különböző gyártástechnológiai megvalósítások is, ami miatt festett és zománcozott 25 és 30 éves szolgálati érem is ki lettek állítva.

Magyar viszonylatban az egyenruhák fejlődése, összevetése célként volt előttem, amit fizikálisan és a tablókon bemutatottak szerint értem el. Ugyanígy a Csehszlovákiához képest az 1940-es években ruházat terén milyen különbségek álltak fent a hazai ruházattal párhuzamosan.

Mit tanácsolnál a látogatóknak? Milyen sorrendben haladjanak, mi az, amit semmiképpen se hagyjanak ki, melyik tárgynál időzzenek el tovább?

Legfőbb tanácsom, hogy ha soknak érzik a látottakat, az információkat, akkor  látogassák meg a tapogató asztalt, vegyék kézbe a kitett darabokat. A legtöbben gyakorlatiasak, én is az vagyok egy ilyen felfrissülés jót tesz az elménknek és mégis 100 éves tárgyakat tudnak testközelből megismerni.

Sorrendet is szerencsére nem annyira kell tartani, minden vitrin külön is nézhető. De ha ajánlhatom, akkor a bejárattól balra lévő tárlókat és tablókat balról jobbra érdemesebb, mert időrendi és szervezeti sorrend így követhető. A túlfelén nincs ilyen javaslatom, ahogy a bejárat oldali falnál sincs. 

Több időt szerintem a helyi daraboknál érdemes tölteni, mert a mindenkiben nyugvó lokálpatrióta felfedezhet ismerős, hozzá köthető településeket. Valamint a fotókat látva érdemes picit körbenézni egy helyben állva, mert nem csak feltételezzük, hanem utána el is hisszük, hogy régen tényleg ezeket a felszereléseket használták a múlt tűzoltói.