100 éve hunyt el Gróf Széchenyi Ödön

Gróf Széchenyi Ödön „a legnagyobb magyar”, Széchenyi István és Seilern Crescence grófnő másodszülött fia 1839. december 14-én látta meg a napvilágot Pozsonyban.

A családi háttér egész életének és munkásságának is irányt szabott. Neveltetésében nagy hangsúlyt fektettek a nyelvtanulás mellett a különböző sportágak gyakorlására. Ifjú korától kezdve gyakran tett hosszabb-rövidebb utazásokat Európa-szerte, hogy megismerje a különböző országok anyagi és szellemi kultúráját. 

1860. szeptember 2-án a nagycenki családi birtokon tartózkodott, amikor tűz ütött ki a faluban. Az ifjú gróf és Zichy Géza azonnal a szerencsétlenség helyszínére siettek, hogy segítsenek a tűz oltásában. Pár órával később Fertőszentmiklóson is hatalmas tűz keletkezett, ahol a gróf ismét részt vett a mentésben. „Tűz-keresztsége” életének meghatározó eseményévé vált: látva a szervezetlenséget és a tűz pusztításával szembeni tehetetlenséget, bizonyára ekkor köteleződött el a tűzoltás és a tűz elleni védekezés ügye iránt. 

1861-ben Pestre költözött. A politikai közéletbe való bekapcsolódását az abszolutizmus gyanakvó közege lehetetlenné tette, így különböző társulatokban és egyesületekben vállalt aktív szerepet. Részt vett többek között a külföldi utazások megkönnyítését, szélesebb körű elterjedését elősegítő Első Magyar Utazási Társaság, valamint az evezőssport népszerűsítését célzó Buda-Pesti Hajós Egylet létrehozásában. 1862-ben Sympathy nevű csónakjával a bajorországi Vilshofentől Pestig evezett, az első szakaszon egyedül, Linztől Keve Józseffel.

1862 tavaszán Londonba utazott, hogy kormánybiztosként képviselje Magyarországot a világkiállításon. Londoni tartózkodását felhasználva belépett a híres Fire Brigade kötelékébe, hogy tűzoltói ismereteket szerezzen.

A világkiállításról hazajőve még abban az évben kérvényezte, hogy a Párizsban látott emelőgép mintájára a Várhegyen építhessenek hasonló szerkezetet. A Budai Hegypálya Társulat 1870. március 2-án nyitotta meg a gőzüzemű budavári siklót.

1867-ben kisméretű gőzhajót építtetett, és a hajóskapitányi vizsgát is letette, hogy Pestről Párizsba hajózzon, és bizonyítsa az európai belső víziutak használhatóságát. Bátor vállalkozásáért III. Napóleon becsületrenddel tüntette ki, Hableány nevű gőzöse pedig elnyerte a párizsi világkiállítás aranyérmét.

1868-ban vezetésével alakult meg az Első Magyar Szálloda Rt. Eredményeként 1871 tavaszára felépült a Duna-parton a reprezentatív Grand Hotel Hungária, a főváros akkori legnagyobb szállodája.

1871 és 1872 között országgyűlési képviselőséget vállalt, a nemzet gazdasági felemelésére és vagyonának pótlására pedig haladó szellemű vállalkozásokat indított

Széchenyi Ödön londoni tapasztalatai alapján az 1860-as években hozzákezdett a hazai tűzoltóság megszervezéséhez. Valamennyi vállalkozása közül ez a szervező munkája bizonyult a legsikeresebbnek.

A fejlett országok példáját felmutatva népszerűsítő cikket írt a Pesti Naplóba a „tűzoltóintézetek” hasznosságáról.

1864-ben megjelentette A tűzoltás körül tett átalános tapasztalatok című művét, az első magyar tűzoltó szakkönyvet.

Szervezőbizottságot hozott létre, és alapszabályt dolgozott ki a fővárosi tűzoltóegylet megalapítására, a létrehozás és működtetés költségeire pedig közadakozást kezdeményezett.

A Helytartótanács végül csak 1866-ban, többszöri kérelmezésre engedélyezte a tűzoltóság megalakítását. A kezdeti kis létszám miatt ez csak a Nemzeti Tornaegylettel történt egyesülésük után valósulhatott meg.

Mindeközben gondot fordított a korszerű tűzoltószerek és felszerelések beszerzésére, sőt ezek fejlesztésébe is bekapcsolódott.

A Széchenyi Ödön által kezdeményezett Budapesti Önkéntes Tűzoltó-Testület 1870. január 9-én végre megkezdhette tényleges szolgálatát. Az önkéntesek munkájának kiegészítésére azt is sikerült keresztülvinnie, hogy még az év február 1-én 12 fővel megalakulhatott a fővárosi fizetett, hivatásos tűzoltóság. 

Mindkét tűzoltócsapat parancsnoka Széchenyi Ödön lett. Az első, központi őrség helyét az Eskü téren, a Belvárosi Plébániatemplom bolthelyiségében alakították ki.

1870 végén a fővárosban már három tűzőrség működött, 1874-ben pedig nyolc őrségen 97 hivatásos tűzoltó állt készenlétben. 

Széchenyi mint tűzoltó főparancsnok nagy figyelmet fordított a testületek felszerelésének minőségére, korszerűségére. Angliából hozatott fecskendőket, köztük az újdonságnak számító gőzfecskendőt. Budapesten kiépült a tűzjelző távíró rendszer, amellyel a tűzőrségeket, a városháza tornyát és a Nemzeti Színházat kötötték össze. Sikerült a város vezetésénél elérni a tűzoltáshoz szükséges víz korlátlan és költségmentes használatát, illetve a gyakorlótér kijelölését is.

Az első nagy tűzesetnél, 1871-ben a Nemzeti Színház díszletraktárának égésénél a tűzoltóknak emberfeletti munkával sikerült megmenteni a színházat. A színészek a tűzoltók tiszteletére hálaelőadást rendeztek, és a bevétel felét is átadták nekik.

Az 1860-as években országszerte sorra alakultak a helyi tűzoltóegyletek. A tűzvédelem egységes szervezésére és szakmai irányítására 1870. december 5-én megalakult a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség. Az alapító 17 egylet alapszabályban rögzítette az új szervezet céljait. A legfontosabb megoldandó feladatokat a tűzoltók, a testületek érdekképviselete, a tűzoltásügy törvényi rendezése, szakhatósági elismerése, a tűzoltóeszközök műszaki egységesítése, gyártásuk ellenőrzése, egységes egyenruházat és rangjelzés kialakítása és az egységes képzés bevezetése jelentette. 1871-ben Pesten, a MOTSZ első nagygyűlésén Széchenyi Ödönt választották meg elnöknek. Tisztségét 1875-ig töltötte be. A nagygyűlés alkalmából országos ünnepséget tartottak és tűzoltószer-kiállítást rendeztek. Díszgyakorlatukat Ferenc József is megtekintette.

1874-ben Abdul Aziz szultán a törökországi tűzbiztonság javítására Széchenyi Ödönt kérte fel. A gróf elfogadta a meghívást, és 1874. október 17-én megérkezett a török fővárosba. Miután az őt kísérő budapesti tűzoltókkal jól sikerült bemutatót tartott, megbízást kapott a konstantinápolyi tűzoltóság megszervezésére.

Konstantinápoly már ekkoriban nagy népességgel rendelkező, zsúfolt keleti nagyváros volt, ahol a házak nagy része fából épült. A tűzrendészet hiánya és a tűzoltás szervezetlensége folytán gyakoriak voltak az egész városrészeket elpusztító tűzesetek.

Széchenyi a katonaság keretén belül szervezte meg 20 tisztből és 500 fős legénységből álló zászlóalját. A kiképzést a budapesti önkéntesek kiküldött tisztjei végezték.

Széchenyi a forrongó török politikai élettől távol tartotta magát, megvesztegethetetlen volt. Tűzoltó csapatát – mint a legmegbízhatóbb katonai alakulatot – zavargások idején a közrend fenntartására is felhasználták.

A konstantinápolyi tűzoltóság egyre nagyobb elismerésben részesült. Létszámukat jelentősen emelték. 1880-ban Széchenyit pasává nevezték ki, és ezzel együtt dandárparancsnoki beosztást kapott. Ő volt az első nem iszlám hitű, aki ezt a magas méltóságot elérte. 1883-ban osztálytábornokká lépett elő.

Széchenyi Ödön munkája nyomán a több mint 1,1 milliós lakosú Konstantinápoly 1900-ra már öt kaszárnyával és 3000 kiképzett katona tűzoltóval rendelkezett, akiknek a munkáját további 5000 önkéntes tulumbadzsi segítette.

1911-ben a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület közreműködésével megszervezték a mentőszolgálatot is Konstantinápolyban. Az első mentőállomást május 14-én nyitották meg.

1911 nyarán hatalmas tűzvész pusztított a török fővárosban, ami lehetőséget adott a tiszteletből „tűzpasának” hívott Széchenyi számára a tűzoltóság felszerelésének modernizálására. 1912-ben három új automobilszert szereztek be, és megkezdték a tűzjelzőtelefon-hálózat kiépítését.

Széchenyi Ödön több ízben járt Magyarországon, és a magyar tűzoltók is gyakran keresték őt fel, kapcsolatuk szoros volt. 30 éves tűzoltói szolgálatának alkalmából 1892-ben 62 magyar tűzoltó utazott különvonattal Konstantinápolyba, hogy köszöntse és egy kétlovas hintóval ajándékozza meg Széchenyit, aki viszonzásul aranyhímzésű selyemzászlót küldött a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Testületnek. 

Az I. világháború megtörte a fejlődést, a török tűzoltóezredet a Dardanelláknál harcba vetették. A háború után a katonai tűzoltóságot feloszlatták, és 1921 szeptemberében Széchenyi vezetésével megalakult a városi hivatásos tűzoltóság. A teljes átszervezést már nem érhette meg, 1922. március 24-én elhunyt. Végakarata szerint a feriköyi római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. 

Széchenyi Ödön emléke ma is velünk él. Nevét több emléktábla is őrzi úgy Budapesten, mint Párizsban vagy Isztambulban. Szeretettel és tisztelettel emlékeznek rá a hajózás és a közlekedés szerelmesei, szakmabeliek, tűzoltók, a katasztrófavédelem képviselői és mindazok, akik a közért végzett áldozatos munkáját példamutatónak tartják.

Síremléke Isztambul feriköyi temetőjében ma is áll, ahol szakmai csoportok, hivatalos küldöttségek és egyéni zarándokok is leróják tiszteletüket. A török főváros tűzoltómúzeuma 1998 óta az ő nevét viseli.

Emlékét számos plakett és érem is őrzi, köztük az országos tűzoltó sportversenyek alkalmából kiadott alkotások. A tűzoltó szakma számára Széchenyi Ödön munkássága ma is alapvető hivatkozási pontot jelent.