Bonyhád - Tűzre, vízre vigyázzatok


1985. május 25-én nyílt meg a Tolna megyei Bonyhád városában a helyi Tűzoltó Múzeum. A budapesti múzeum szakmai felügyeletével és támogatásával működő intézmény egy 144 m2 alapterületű, 28 m2 galériával kiegészített, korábban magtárnak használt épületben nyert elhelyezést.

Az építésben, a kiállítási anyag összegyűjtésében, és a kiállítás elkészítésében a megyei tűzoltó parancsnokság, a megyei múzeumi szervezet, a városi vezetés, a helyi önkéntes tűzoltók és a budapesti Tűzoltó Múzeum vett részt. 1988-ban az épületet egy korhű szertárral bővítették, amelyben a korabeli tűzoltófecskendőket helyezték el. A kiállitóhely állandó kiállítása "Tűzre, vízre vigyázzatok" címmel a szervezett tűzoltóságok előtti idők tűzvédelmét, elsősorban a céhek tűzoltói szolgálatát mutatja be.
 
A magyar középkori történelem írásos emlékei között több tűzeset leírása, ábrázolása megtalálható, bemutatva a kezdetleges tűzoltási viszonyokat. Fából, szalmából, bőrből készült vödröket használtak, vödörláncot alkotva öntötték a vizet a tűzre. A gyúlékony anyagú tetőket bontószerszámokkal, horgokkal, kapacsokkal, baltákkalleverték. 
 
Bár e korban nagyon gyakran a harcok, a gyújtogatások okoztak tűzet, mégis legtöbbször az építkezési anyagok, a települések rendezetlensége, a felkészületlenség vezetett a katasztrófához. A gyújtogatók ellen szigorú törvényeket hoztak és a nagyobb városokban külföldi példák nyomán "tűzirendet" határoztak meg, amelyekben szabályozták a tűzoltást és a megelőző intézkedéseket. Mária Terézia 1769-ben az összes várost kötelezte egységes minta szerinti tűzrendészeti szabályrendelet megalkotására.
 
II. József 1788-ban adott ki korszerű szemléletű tűzrendészeti pátenst, azonban a vármegyék egy része ezt nem hajtotta végre. A tűzjelzés a tűztornyokban a várost figyelő tűzőrök, és a bakterok feladata volt, tűzjelző mozsár elsütésével, szócsővel, lámpással jelezve riasztottak veszély esetén. A XVI. századtól egyre terjedő dohányzás is komoly tűzveszélyt jelentett.
 
Az oltóeszközök fejlődése a XV. században indult meg. Kezdetben a kézi vízipuskát, majd az 1600-as évek közepétől a gólyanyakú fecskendőt használták egyre több városunkban. A szemközti falsíkra Jan van der Heyden könyvének az amszterdami admiralitás épületének égését ábrázoló metszete került. A hatalmas méretű nagyításon jól látszanak az együtt dolgozó régi gólyanyakú és az új tömlős fecskendők.
 
 A tárolók fölött elhelyezett, a dunántúli települések legnevezetesebb Szent Flórián szobrairól készült felvételek sorát Szedres község 5,5 m magas haranglábja zárja, amelynek harangját 1894-ben öntötték. Hazánkban a tűzoltó-felszereléseket és fecskendőket (gyakran harangokat is) gyártó üzemek a XIX. század elején kezdték meg működésüket.
 
A tűzoltók számára nagyon fontos légzésvédelmi eszközök fejlődését a König-féle füstsisakok és a Kőszegi- féle légzőkészülék szemlélteti. A galérián az 1874-ben alakult Bonyhádi Önkéntes Tűzoltó Egyesület múltját és jelenét ismerhetik meg a látogatók. A szertárépület a Högyész községben a XX. század elején épült eredeti mintájára készült, egyszintes, födém nélküli 70 m2 alapterületű építmény.Az itt kiállított fecskendők különböző korúak és típusúak. Valamennyi lóvontatású és elsősorban a kisebb városok, községek tűzvédelmi igényét szolgálták. 
 
A legrégebbi a megyében gyártott süllyesztett medence és fecskendő (1893), a többi az 1920-30-as években, a nagy tűzoltószer gyárak - Tendloff-Dittrich, KöWer, Tamóczy, Seltenhofer - által készített előkocsis mozdonyfecskendő, kocsifecskendők és szerkocsik. A falra helyezett fényképek, oklevelek, leírások a korabeli tűzoltóeszközök használatát ismertetik.
 
Cím: 7150 Bonyhád, Szabadság tér 13.
Telefon: 06-74/451-401
 
Nyitvatartás: munkanapokon 8.30 – 16.00, 
                       hétvégén előzetes bejelentkezés alapján
Belépés: ingyenes
Üzemeltető: Kerekes Katalin