A légzőkészülék magyar találmány


A mai sűrített levegős légzőkészülék ősét Kőszegi Mártony Károly (1783-1848) táborintéző főstrázsamester (ma ez őrnagyi rangnak felel meg) találta fel 1830-ban.

Az „életmentő készülékének” leglényegesebb része a hátra esősíthető vaspalack volt, amely sűrített levegős tartalmazott. A sűrített levegő hajlékony csöveken át a fejre erősített és a külső levegőtől elzárt kecskebőrsisakba tódult és eközben kis sípon keresztül éles hangot adott. Ha a légzéshez szükséges elegendő levegő áramlott a sisakba, akkor ez a hang tiszta, éles volt. Ha azonban kevés volt a levegő, hangja gyenge és szaggatott volt.
 
Kőszegi Mártony egyéb találmányokkal is foglalkozott, így ő volt a tábori főzőkészülék (gulyáságyú) feltalálója, mint mérnök is kiváló volt, nemcsak hazánkban, de világviszonylatban is az első földnyomáskutatók egyike. Nagyarányú kísérleteivel kerek száz esztendővel előzte meg a talajmechanika modern művelőit. Ezek elméleti ismeretével is maradandót alkotott.